Az alvilág farkasa (Teen Wolf FF.)

12.rész

-Az mi volt?
-Nézzük meg- azzal elrohantak. Na ekkor fújtam ki azt a hatalmas levegőt ami bent ragadt.
-Megvan- jött vissza egy pár perc múlva Orphnaiosz
-Merre?
-Majd ha kijössz balra, de az még egyenlőre nem megy. Két őr áll a folyosón.
-Egymás mellett?
-Nem
-Akkor nem lesz gond- válaszoltam és elvettem a rongyot. Kiosontam és meg is láttam az egyik őrt. Háttal állt nekem ami pont kapóra jött. A nyakánál megfogtam és hátrahúztam

-Csend legyen- suttogtam és igyekeztem azt a nyakfogást alkalmazni, amit még a nevelőapám tanított. Hamar eszméletét is vesztette, én pedig hátra húztam a ládák mögé.
-Hé!- szólt a másik őr. Gyorsan odamentem a fal mellé és mire ideért már a nyakát szorítottam a karommal. Ő sem járt jobban. A másik eszméletlen fickó mellé fektettem. Odamentem a réshez és kivettem Anna-t. Felkaptam a hátamra és elindultam a folyosó felé.
-Tehát balra?
-Igen
-Remek- fordultam balra.
Orphnaiosz vezetett a kifelé vezető úton. Igyekeztem megjegezni, de a sok kanyargás miatt nehezemre esett. Bármerre mentünk őrök voltak. Ahol egy vagy kettő volt azokat simán kiütöttem és elrejtettem a testüket, de ahol már egy kisebb csapat volt azt inkább kikerültük. Ez így ment vagy 10 percen keresztül.
-Biztos, hogy erre van a másik kijárat?
-Igen. Mindjárt ott vagyunk.
-Azt nagyon ajánlom.
-Sky ezt most jól jegyezd meg- állított meg- 2x jobb, 3x bal és 1x jobb
-2x jobb, 3x bal és 1x jobb megvan- azzal eltűnt.
Nem értettem hová ment, de volt egy sanda gyanúm. Követtem amit mondott 2x jobbra fordultam, majd 3x balra és utoljára jobbra. Megláttam a kijáratot, de ott 6 fegyveres volt. Elővettem a második kis tasakomat és közéjük hajítottam. A fehér por szétterjedt körülöttük. Köhögtek egy kicsit, majd összeestek. A port még New York-ban csináltam. Altató por. A nagyi nem volt vérfarkas, de jól ismerte a gyógynövényeket és hát ragadt rám valami. Átugrottam a fiúkat és kisiettem. Orphnaiosz pont akkor szaladt ki a fák közül
-Siess- állt meg előttem. Feltettem Anna-t a hátára és mögé ültem. Már hallottam a gyors lépteket- Kapaszkodj erősen- szólt nekem. Egyik kezemmel Anna-t fogtam, hogy le ne essen, a másikkal kapaszkodtam. Orphnaiosz olyan gyorsan indult meg, hogy mire a vadászok odaértek már csak a hűlt helyünket találták.
Hazafele suhantunk. Néhány kilométer után lassított a tempón és már ügetésben ment.
-Hogy van?- nézett rám
-Nem tudom- néztem rá és levettem a kendőt az arcáról. Megnyugodtam amikor láttam, hogy lélegzik- Jól van- mondtam és éreztem ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Szorosan magamhoz öleltem és úgy folytattuk az utat.
A házhoz közeledve hallottam a hangjukat. Főként ideges hangokat. Tuti, hogy mikor meglátnak letépik a fejem. Orphnaiosz felgyorsította a lépteit. Tudtam, hogy mit kar csinálni és őszintén, nem voltam oda az ötletért, de bíztam benne. Azzal fogta magát és átugrotta az egész kerítést. Alig tudtam nyitva tartani a szemem, de valahogy sikerült. Már a sövény másik oldalán voltunk. A földet érésünkre mindenki kirohant
-SKY!- kiáltottak mind egyszerre
-Hülye- kaptam a szívemhez- Legközelebb szólhatnál
-Elnézést kérek- nevetett
-Hahaha- ironizáltam
-Mégis mit műveltetek?- jött oda Chris
-Nagyságos úr úgy döntött, hogy átugorja a sövényt két utassal a hátán- tekintettem mérgesen a fekete ménre- Anna-t viszont fel kellene vinni a szobájába.
-Mi történt vele- segítette le Scott
-Csak egy kis altató pór. Pár óra múlva fel kell kelnie.
-Altató pór?- nézett rám értetlenül Allison
-Az legyen az én kis titkom- mosolyogtam és leszálltam Orphnaiosz-ról
-Mégis mit képzeltél?- viharzott oda hozzám Lydia- Meg is halhattál volna
-Az azért erős túlzás- motyogtam. Éreztem Derek pillantását, ami konkrétan majdnem átlyukasztott
-Nem hallottad mit mondott Mr. Argent? A Levander család nagyon veszélyes- rázott meg a vállamnál fogva Lydia
-Akkor miért voltak ilyen bambák?- mondtam határozottan a szemébe- Miért volt nekik annyi egy szoba átkutatása, hogy beléptek, körbenéztek és elmentek- Lydia meglepődött, de mindenki más is. Elegem lett hirtelen a társaságból. Senkit nem akartam látni, de még hallani sem. Elviharzottam mindenki mellett és célállomásom felé vettem az irányt. Derek jött utánam és a félúton a lépcsőn a falnak nyomott
-Aggódtunk érted!- mondta egy kicsit mérgesen
-Én nem aggódtam!- morogtam rá. Azzal kiszabadultam kezei közül és elindultam felfelé.
Ahogy felértem a szobámba becsaptam az ajtót. Az ablakhoz siettem, hogy becsukjam és behúzzam a függönyt. Ekkor jutott eszembe, hogy az ajtót nem csuktam be. Odasiettem és kulcsra zártam, majd megfordultam és az ajtónak támaszkodtam. Lassan csúsztam le egészen addig amíg a fenekem el nem érte a földet. Felhúztam a lábam és kétségbeestem. Ki volt ez? Ki volt ez aki így rámordult Lydia-ra és Derek-re?
-Ki volt ez?- suttogtam magamnak miközben a tenyerembe temettem az arcom és sírva fakadtam.
Kellett egy pár perc mire lenyugodtam. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom. Amikor megtöröltem az arcom a tükörbe néztem egy fekete alak állt mögöttem. Ijedtemben hátra fordultam, de addigra már nem volt mögöttem. Tettem egy pár lépést az ajtó felé és kinéztem a szobámba. Senki nem volt ott.
-Képzelődök- ráztam meg a fejem és indultam vissza a fürdőbe.
Amikor kinyitottam a szemem már előttem volt. Szemei kéken világítottak. Mint a kék tűz, de még mindig csak egy fekete alak volt. Olyan mintha ő maga lenne a sötétség. Nem tudtam megmondani hogy most mosolyog-e vagy sem, sőt egy darab szót nem tudtam mondani. Lehunytam a szemem és megráztam a fejem. Mire ismét kinyitottam a szemem az ismeretlen férfi nem volt ott. Odaléptem a tükörhöz és amikor belenéztem a szemeim ugyanúgy világítottak ,mint az előző alaknak. Ijedtemben hátraléptem és a kezemre néztem. A kézfejemben lévő erek ugyanúgy ragyogtak, mint a szemem. Kétségbeestem. Éreztem ahogy a kezemben lévő erek forrnak. megnyitottam a csapot és elkezdtem engedni rá a hideg vizet.
-Jól van Sky. Nyugalom- suttogtam magamnak- Hideget be- vettem egy nagy levegőt- meleget ki- fújtam ki. Ezt ismételgettem egy jó darabig és éreztem ahogy a kezem hűl lefelé. Mire kinyitottam a szemem a szemeim már nem ragyogtak. A kezem is visszaváltoztak normálissá, de valamiért remegtek. Elzártam a csapot és megtöröltem a kezeimet. Belépve a szobába az ablakomhoz mentem és kinéztem. Orphnaiosz-t kerestem és a fa mögött meg is találtam. Ki kell mennem hozzá. Meg kell tudnom, hogy mi ez, de amikor az ajtó kilincsét fogtam volna meg a kezem ismét remegni kezdett. Francba! Szaladtam a füzetért és a tollért és leültem az asztalhoz.
Egy újabb ismeretlen oldallal gazdagodtam. Amikor eltettem mindent ismét az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót és leszáguldottam a lépcsőn, ami az ott lévőknek eléggé hamar feltűnt. Kiszaladtam Orphnaiosz-hoz, mire ő látta rajtam a kétségbeesést.
-Mi a baj?- tette fejét kezeim közé. Közben éreztem a mögöttem állók tekintetét
-Mi történik velem?- kérdeztem tőle könnyes szemekkel
-Átalakulsz- mondta nyugodtan
-Én?
-A testednek el kell viselnie azt ami felett uralkodsz. Ezért vannak a hangulatingadozásaid is, de idővel mindez elmúlik.
-A pokol tüze- szipákoltam- Segítenél nekem?
-Azért vagyok itt- érintette homlokát az enyémhez, amire valamennyire megnyugodtam.
-Sky- szólt egy ismerős hang. Letöröltem a könnyem és megfordultam.
-Nagyon sajnálom az előbbit. Nem tudom mi ütött belém.
-Hé- lépett közelebb hozzám Derek és kezei közé vette az arcom- Semmi baj- mosolygott rám. A többiek szemmel láthatóan nem hitték el azt amit láttak, de nem értem, hogy miért.
Lydia is átölelt, majd bementünk a házba, ahol elmeséltem nekik, hogy mi volt a rejtekhelyen. Kivéve a csapdás részt, még csak az hiányozna, hogy mindenki megint elkezd vele nyaggatni, hogy „Meg is halhattál volna!". Na nem ezt az én idegrendszerem nem bírná, főleg most, hogy könnyebben felkapom a vizet mint általában.
Később mindenki hazament, kivéve Derek-et persze. Bár most már félek, hogy Anna mit fog rá reagálni, amikor meglátja itt. Főleg, ha azt sem tudja, hogy ki is ő.
Aznap este békésen hajtottam álomra a fejem nem is aggódva az álmok miatt, ami lehet, hogy hiba volt.