A Vadonjáró Tanítványa: Az áruló/BEFEJEZETT/

Prológus

   Crowley nagyot sóhajtott. Most érkezett a futár Halttól, és a levelében egyáltalán nem volt semmi jó hír. Két, igen nagy gondról számolt be Halt a levelében. Az egyikre még úgy-ahogy volt ötlete miként lehetne kiküszöbölni a problémát, a másikat viszont személyesen kell megvitatnia Halttal. Úgy döntött, az első ügy érdekében mindjárt cselekszik. Tollat, tintát, papírt vett elő és írni kezdte a levelet:

Tisztelt Halt! (Író: Amúgy Crowley baráti viszonyban van Halttal, csak a formalitások miatt szólította 'Tisztelt Halt'nak)

 Sajnos a Harlámmal kapcsolatos üggyel jelenleg nem tudok semmit sem kezdeni, azt személyesen kell megbeszélnünk, de az északról érkezett hírekkel kapcsolatban van egy ötletem. Arra gondoltam, mi lenne, ha Willt küldenénk északra, és álruhában kideríthetné mi is folyik ott valójában. Ha te is jó ötletnek tartod, akkor kérlek, csak akkor üzenj nekem, ha már elindítottad a futárt Willhez. Más esetben üzenj! Nem tudom, hogy fogja érni a hír, hogy máris el kell hagynia az uradalmát, de jelenleg nincs jobb ötletem. 

                                                                                                           Üdvözlettel: Crowley, a vadonjárók vezetője

   Amint megírta a levelet, elindult megkeresni a Halt által küldött futárt, de legnagyobb bosszúságára, kiderült, hogy a küldönc negyed órája távozott. Dühösen legyintett, majd elindult, hogy előkerítsen egy másik futárt, és végre feladhassa a levelet.

                                                                                 ***

   Két nap múlva Halt kézhez kapta a levelet, és mivel nem volt jobb ötlete, elhatározta, hogy Willért küld egy futárt. Gondolkodóba esett, hogy ki legyen a futár, mert ha Will nem ismeri a küldöncöt, simán csalásnak, átverésnek vélheti az egészet. "Legjobb lesz,"-gondolta,-"ha a barátnőjével küld üzenetet, őt biztosan ismeri, hisz együtt nőttek fel, és az a lány, egyébként is nagyon talpraesett!" 

   Miután elintézte, hogy a lány elinduljon, levelet küldött Crowleynek, a történtekről, és, hogy egybe vonhatnák a Willel való találkozót, így utána nem kéne megint találkozni, hanem akkor, ott megvitathatnák Harlám ügyét is.

                                                                                ***

   Harlám türelmetlenül járkált föl-alá a sátorban, már vagy negyed órája. Hamarosan belépett a sátorba az egyik embere.

-Szolgálatára kapitány-szalutált.

-Mik a hírek?-kérdezte rögtön Harlám. 

-Öhmm...Uram, a jóslat szerint lesz egy "Magához hasonló, de társai közt mégis különleges valaki, aki majd meg fogja állítani" önt...-nyökögte az ember behúzott nyakkal, szó szerint idézve a jóslat minden egyes szavát.   

-MÉGHOGY ENGEM MEGÁLLÍTANI??? EGY HOZZÁM HASONLÓ?????????????????? EGY VADONJÁRÓ???????????????????-őrjöngött Harlám -MOST(!!!) TŰNJÖN A SZEMEM ELŐL, VAGY KÜLÖNBEN A PUSZTA KEZEMMEL NYÚZOM MEG!!!!!-ordított, és az emberének bőven elég volt egyszer mondani, pánikszerűen hagyta el a vezére sátrát. 

   Fél óra múlva Harlám kitombolta magát, és magához intette egy másik, Damáz névre halgató emberét.    

-Rád bízom az ügyet-szólt, tömören.         

-Milyen ügyet, uram?    

-Keresd meg, nyomozd ki melyik az a vadonjáró, aki különbözik a többitől, és az utamba állhat. És amint megtaláltad, hozd elém! Semmiképp sem hagyhatod futni!                                                             

-És ha nem tudom uram elé hozni?                     

-Akkor öld meg...!