A Vadonjáró Tanítványa: Az áruló/BEFEJEZETT/

1. fejezet

   Elizabeth egy fán ült, és rajzolt. Egy széncinegét, ami egy közeli ágon állt. Ekkor egy lovas dübörgött végig az úton, mire a madárka ijedten elröppent. Elizabeth dühösen bámulta a rajzfüzetében, a félkész rajzát, majd inkább becsukta. 

-Folyton elijesztik a madarakat, és a lepkéket-morogta, majd felállt a fán, és egyik kezében a rajzfüzetével, másik kezével kapaszkodva, mókus módjára egyik fáról a másikra ugrálva elindult, hogy visszamenjen az ideiglenes tanyájára.

   Egy nagy, terebélyes tölgy egyik ágán, egy kis csomag, lógott. Elizabeth odaugrott, és a csomagba rakta a rajzfüzetét, meg a kihegyezett széndarabot, amivel rajzolt. Felkapta a cuccait, és leugrott a fáról. Amikor földet ért, rohanni kezdett kifelé az erdőből, a faluba.

-Késtél!-szólt köszönés helyett neki egy magas, csontos, vékony ember, amint beért a faluba.

-Elnézést!-sütötte le a szemét Elizabeth.-levigyem a szemetet?-kérdezte bűnbánóan.

-Még szép!-mordult rá.

   Elizabeth megragadta a zsákokat, és elszaladt vele az erő széli szemétlerakóba. Visszafelé azon gondolkodott, hogy akármennyire is utálja ezt az alakot, mégis ő az egyetlen, aki munkáért cserébe ad neki élelmet. Siralmasan keveset, de ad. Ennek ellenére mégis állandóan éhes volt, és néhányszor lopni kényszerült, amitől irtózott.

***

   Will aznap délután elhatározta, hogy kilovagol Rántón az erdőbe. Amikor felszerszámozta Rántót, észrevette, hogy a teherhordó póni méltatlankodva nézi, hogy ő nem mehet Willel.

-Mint a kutya-mosolygott Will, és a teherhordó pónit is kivezette az istállóból.-Legalább, ha elfárad a kutyám, lesz aki vigye. Bár mostanra igazából már jól van a kislány-tette hozzá.

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

(Ilyenkor az eredeti könyvben Will már egy hete elutazott volna, de mivel Aliz még ezután is egy hetet késik, Will még nem is tud semmiről.)

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

   Így történt, hogy Will csak késő este ért haza. Amikor megérkezett, persze azonnal észrevette az istállóban alvó lányt. Elhatározta, hogy most hagyja aludni, és majd holnap reggel megkérdezi, mit is keres pontosan az uradalom vadonjárójának, a lovának az istállójában. Azért is meglepte a lány, mert a vadonjáróktól köztudottan tartózkodtak az emberek. Tudta, hogyha a lány felébredne, akkor úgy is jelezne neki Rántó, szóval nyugodtan lefeküdt aludni.

***

   Elizabeth aznap végig az erdőben bolyongott, (miután vége lett az aznapi munkáinak, amiért ismét siralmasan kevés élelmet kapott,) és este már nem volt kedve visszamenni a tölgyfához, ami még jó fél óra lett volna. Ekkor vette észre a vadonjáró házát, és az elhagyatott istállót. Gondolta, lepihen egy kicsit, utána pedig visszamegy. Csakhogy, nem váltak be a tervei, mert mikorra tervezte a visszafordulást, már mély álomba zuhant.

***

   Amikor másnap reggel felébredt, az első gondolata az volt, hogy elkésett, és már fél órája munkában kéne lennie. Hirtelen egy ló nézett rá, közvetlen közelről, és annyira megijedt, hogy csak nézett, nagy szemeket meresztve. Hirtelenjében majdnem megfulladt, mert annyira megijedt, és meglepődött egyben, hogy elfelejtett levegőt venni. Aztán hirtelen vett egy nagy levegőt, és felült. Látta, hogy ez egy vadonjáróló, és minden beugrott neki.

-Basszus, az uradalom vadonjárójának a lovának az istállójában aludtam-morogta dühösen, és felállt, mire a ló nagyot nyerített.-Maradj csöndben, mert a gazdád észrevesz.-csitította a lovat, mire az csak még nagyobbat nyerített.

-Na jó, veled nem nagyon lehet szót érteni, és az az érzésem, hogy az egész falut fölverted-sziszegte dühösen a lónak, aki most már csak halkabban nyerített egyet, és Elizabeth meg mert volna esküdni rá, hogy a ló kinevette. -Na, próbáljuk meg, hátha nem vesznek észre-állt fel a lány, és megpróbált a lehetetlenben reménykedni.