A Vadonjáró Tanítványa: Az áruló/BEFEJEZETT/

17. fejezet

-Tudod ki az a Harlám?-kezdte Grey az elejéről.

-Nem-rázta a fejét Eliz.

-Akkor ez hosszú lesz-sóhajtott Grey-Mindegy, megpróbálom röviden, és tömören elmondani. Harlám, vadonjáró volt. De elárulta a királyt, és azóta nem sikerült kézre keríteni. Senki sem tudja miért árulta el.

-És hogy árulta el?

-Merényletet követett el ellene. És mindenki tudja, hogy évek óta tervezi a bosszúját. Nekünk pont sikerült kihallgatni, ahogy Aníziusz helyzetjelentést tesz Harlámnak.

-Igen. És te abból kikövetkeztettél valamit, amit nekem először nem mondtatok el.

-Nem. Csak emlékszel, hogy amikor elindultunk visszafele, akkor én még ottmaradtam?-Eliz bólintott.-Akkor hallottam, ahogy elmondja Harlám egyik szolgája Aníziusznak a jóslatot: "Magához hasonló, de társai közt mégis különleges valaki, aki majd meg fogja állítani" így szól. És ez azt jelenti, hogy egy különleges vadonjáró fogja megállítani. És te lány vagy, szóval Aníziusz rád gondolt.

-De Will mondta, hogy van egy másik lány is.

-Nem tudjuk, hogy a jóslat igaz-e, és, hogy tényleg rólad szól-e, de téged akarnak megölni, ezért rád kell vigyázni.

-És ennyi?

-Hát, igen.

-Akkor mesélj arról, hogy ki vagy, honnan jöttél, családod?-kérdezte Eliz.

-Nem vagyok araluan.

-Mi?-döbbent meg teljesen Eliz.

-Gallikából származom, akkor jöttem ide, amikor elárvultam.

-Te is?-kérdezte halkan Eliz.

-Te is?-kérdezett vissza meglepetten Grey.

-Igen. De ennyi? Átjöttél? És hogy lettél vadonjáró?

-Hát, Merron ehhez külön felkereste a királyt, és kérvényezte.

-És, akkor gondolom megengedte.

-Hát, igen.

Ez után a beszélgetés után, egy ideig hallgattak. Eliz a füvet tépkedte, és nézte, ahogy az egyik sátor összeroskad, egy izzó kupaccá.

Grey Elizt figyelte. Elgondolkodott, de végül megkérdezte.

-És a te családod?

Eliz ettől a kérdéstől félt. De tudta, hogy Grey is válaszolt neki, szóval neki is válaszolnia kell.

Nagyot sóhajtott.

-Még nagyon kicsi voltam, amikor a nővéremmel elárvultam.

Hirtelen megakadt, és nem tudta, hogy folytassa.

-Egyszer át akartunk menni a szigetre...Nem is tudom miért. A hajó elsüllyedt. A nővérem pedig...-nem fejezte be.

Grey a lány vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa.

-Azóta a szigeten voltam, kisebb munkákat vállaltam, élelemért. Ha nem volt, akkor loptam. Csak nem rég találkoztam véletlen Willel. Akkor mondta, hogy kitanítana, persze, csak, ha én is akarom.

-És?

-Naná, hogy akartam.

-Azt gondoltam-nevetett fel Grey.-Az érdekelt, hogy utána mi történt.

-Ja...Hát...Igaziból Will kiképzett vadonjárónak. És most itt vagyok. Ma lett volna a próbatétel. De helyette ég a tábor, minenki eltűnt, én meg járni sem bírok-sóhajtott fel szomorúan a lány, és lefeküdt, a nyirkos fűre.

-De én itt vagyok. És az még minidg jobb mint ha egyedül lennél-mosolygott rá Grey és lefeküdt a lány mellé.

-Hogy tudod mindig mindennek a jó oldalát nézni?-rázta a fejét hitetlenkedve a lány.

Egy ideig csendben feküdtek a fűben. Eliz hallotta, ahogy az utolsó sátorvázak is összeesnek. A tűz kezdett mindenhol kialudni, már csak az izzó, parázsló égett halmok voltak.

Ekkor Eliz felült, és körülnézett.

-Grey-szólalt meg hirtelen.-Itt van Will.