A Vadonjáró Tanítványa: Az áruló/BEFEJEZETT/

13.fejezet

Eliz fáradtan ült a nyeregben. A szeme le-le csukódott, mikor Will megszólalt.

-Megjöttünk.

Eliz érdeklődve kapta föl a fejét. Egy völgyet látott, ahol, Vadonjárók nyüzsögtek.

-Keressek sátor helyet?

-Igen, légyszives.

Eliz leszállt a nyeregből, és elindult. Will közben a volt mesteréhez, és Gilanhoz sietett. A lány elgondolkodott, vajon van-e rajta kívül más tanítvány is a gyűlésen. Mikor talált egy alkalmas táborhelyet, nekilátott felverni a sátrat. Nem nagyon boldogult vele.

-Segítsek?-hallotta a háta mögül.

Megfordult. Egy vele nagyjából egyidős, vörös hajú fiú volt, és a felszerelése-élen a köpönyeggel-elárulta, hogy ő is vadonjáró.

-Igen-mondta bizonytalanul. Nem nagyon tudta, hogy beszéljen hozzá, mivel ez a fiú is csak tanonc volt.

-Grey vagyok. Vadonjáró tanítvány-és nekilátott felállítani, a sátrat.

-Én Eliz, és szintén tanítvány. Te kinek vagy a tanítványa?

-Merronnak hívják. Ideadnád, azt a cölöpöt?-Eliz odanyújtotta neki.-Köszi. És neked?

-Ö...Nekem Will.

-Will? Akinek Halt volt a mestere?-kérdezte a fiú, és ha meg is lepődött, nem mutatta.

-Uhumm-bólintott a lány.

-Most fogd meg azt a rudat, és tartsd, amíg össze nem kötöm, a másikkal-utasított, és Eliz készségesen teljesítette.-Így jó lesz. Kész van.

-Köszi.

-Szívesen. Most mit fogsz csinálni?

-Nem tudom...Talán megvárom Willt. Vagy körbenézek.

-Én a második mellett szavazok. Jössz?

-Aha, jövök.

Elindultak, és csak mentek össze vissza. Nézték a többi vadonjárót, amint rég látott társaikat köszöntik, és nagyokat nevetnek. Egyszer csak, a tisztás túlsóvégén lévő pataknál kötöttek ki. Eliz fáradtan lehuppant, a fűre. Grey mellé ült.

-Szerinted Will nem keres már engem?-ásított nagyot, a lány.

-Nem hinném. Még csak negyed órája mentünk el a sátortól-rázta a fejét Grey.

-Mi? Nekem sokkal többnek tűnt.

Grey mondani akart valamit, de aztán becsukta a száját, és csak a kezével jelzett a lánynak, hogy ő is hallgasson. Eliz is fülelt, de semmit sem hallott. De észrevett, a fák között, egy lassan mozgó árnyat. Épphogy csak látta. Vadonjáró köpeny volt rajta, de ahhoz képest, hogy vadonjárók között van, eléggé feltűnő volt, hogy meg akart lapulni, holott akármelyik vadonjáró megláthatta volna. 

-Most nincsenek errefelé a többiek, mert mindjárt kezdődik a próba-súgta Eliznek Grey, kitalálva a lány gondolatait. 

Eliz magától biztos nem vette volna észre, de mikor Grey figyelmeztette, éles szemével hamarosan kiszúrta. A lány gyorsan felmérte, hogy, ha Greyjel mozdulatlanok maradnak, simán beleolvadnak a környezetükbe. És azt is látta, hogy a lopódzó vadonjáró, átlagos tehetségű, a vadonjárók között. Ha Eliz nem volna vadonjárótanítvány, biztosan nem vette volna észre, és így is, csak kis idő elteltével. Látszott a lányon, hogy később kezdte a tanulást, mert Grey,-Elizzel ellentétben,-a beszélgetés közben is meghallotta, hogy valaki közeledik. De vajon miért lopózik? Eliz, ha egyedül lett volna, nyomban utána eredt volna. De mivel Grey egyértelműen közölte vele, hogy ne mozduljon, nyugton maradt. Greynél nála volt, a tegez, nyílvesszőkkel, meg az íja is, míg Eliz azt a sátornál felejtette, és csak a tőrök voltak nála. A lány elgondolkodott, hogy valóban megvannak-e a vadonjáróképességei, mert a többi vadonjáróhoz képest, igencsak szétszórt. 

A titokzatos vadonjáró eltűnt a szemük elől, és Grey nagyon fülelt. Eliz is, de ő alig hallott valamit, a madarakon kívül. Két perc múlva a fiú óvatosan fölállt, és Eliz felé fordult:

-Azt hiszem, tudom hova ment. Gyere utánam, de nagyon csöndben.

-De, nem baj, hogy nincs itt, az íjam?

-Nekem itt van, nyugi.

-És miért olyan fura ez a vadonjáró?

-Mert úgy néz ki, mint aki sunyiban megy valahová.

-Jó kövessük-egyezett bele Eliz, bár nem nagyon volt kedve hozzá.

Halkan, nagyon halkan, szinte hangtalanul ment elöl Grey, és utána Eliz, aki megpróbálta ugyanolyan halkan követni.

Néhány perc után, egy közeli rétre értek.

-Ott lesznek, bent, abban a sátorban-mutatott Grey, a rét innenső szélére, tőlük egy kicsi távolabb.

Eliznek csak most tűnt fel, a terepszínű sátor, ami a még élethűbb álca kedvéért, növényekkel volt befuttatva.

-Kihallgatjuk őket?-csillant fel a lány szeme.

-Naná-vigyorodott el Grey.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Bocsi, hogy nyárra szüneteltem, de nem volt kedvem a képernyő előtt tölteni a nyarat. De most itt az új rész. :)