8. fejezet

54 8 1
                                    

Másnap reggel Eliz sokáig aludt. Mikor felébredt, hangokat hallott.

-Persze, de ma jön Delia is-hallotta Willt. Vajon ki jöhetett?

-Ki az a Delia?-hallott egy rosszalló hangot.

-Egy lány, itt lakik, a faluban.

-Nem tudom, meg szeretném-e ismerni...-szólt a női hang, rosszallóan.

Eliz kilépett a szobájából, és egy magas, szőke hajú lányt látott. Meglepődött, hogy őt látja itt, de természetesen Will leírásából rögtön felismerte.

-Szerintem ismerd meg, Aliz. Kedves lány-mondta.

Aliz, aki észre sem vette, kissé meglepődött, hogy itt egy kislány, aki tudja, hogy ki.

-Ö...

-Eliz vagyok, Will tanítványa. Rólad tudom ki vagy, Will már sokat mesélt rólad.

-Mióta van tanítványod?-hebegett Aliz.

-Pont egy hete-válaszolt Will helyett Eliz.

-A fenébe. Ez nem jó hír.

-Mi?-értetlenkedett Eliz.

-Hát nem csak köszönni jöttem Willhez. Egy üzenetet kézbesítek, és nem volt benne a tervben, hogy idő közben tanítványod lesz.

-Will-szólt közbe Eliz.

-Igen?

-Én inkább most...Szóval, ezt Alizzal beszéld meg, én kimegyek és gyakorlok.

-Rendben, menj.

   Eliz felöltözött, fogta az íját, a tegezét, és a tőröket, és kiment a házból. Három órán keresztül, megállás nélkül gyakorolt, majd mikor már alig állt a lábán, bement a kunyhóba. Will és Aliz, még mindig beszéltek.

-Will?

-Tessék?-kapta föl a fejét a Vadonjáró.

-Pihenhetek?

-Mi, ja, igen, persze-mondta Will, de látszott, hogy a gondolatai máshol járnak.

-És öm...

-Igen?-sóhajtott Will.

-Nem láttad a kutyát? Le szeretném őt is rajzolni.

-Szerintem kint van Rántónál. Ott hűsöl-valóigaz, ezen a tavaszi napon, kifejezetten meleg volt.

-Rendben, köszi-kapta fel a rajzfüzetét a lány, és elindult, lerajzolni a kutyát.

   Miközben a békésen szuszogó kutyát rajzolta Rántó istállójában, azon gondolkodott, hogy most mi fog történni vele. 

"Lehet, hogy Will elmegy a küldetésére, és ő meg mehet vissza, a régi életébe? De nem, Will biztos nem küldené vissza...De Aliz? őt nem is ismeri."

Hamarosan Will jelent meg az ajtóban.

-Mi lesz, most?-kérdezte Eliz.

-Néhány napra egyedül maradsz. Alizzal elmegyek Halthoz, és Crowleyhez, hogy megbeszéljük mi legyen. Most indulok, hogy minél hamarabb visszaérjek. Addig is rengeteget gyakorolj!

-Mennyi az a néhány nap?

-Nem tudom pontosan, legfeljebb egy hét.

-De tényleg siess, jó? És a kutyát is vidd, mert félek, hogy nem fogok rá tudni vigyázni.

-Jó, jó, csak hagyj elindulni!-mosolygott Will.

   Fél óra múlva Will, és Aliz útrakészek voltak. 

-Will?

-Igen?

-És ha Delia megkérdezi, hova mentek, mennyit mondhatok el neki?

-Mondd azt, hogy azért mentem el, hogy az oktatásodról beszéljünk.

-És Aliz? Őt is megemlítsem?

-Inkább n...

-Igen, nyugodtan elmondhatod, hogy itt jártam-vágott közbe Aliz.

-Rendben, sziasztok!-intett Eliz Aliznak, és Willnek.

-Szia, vigyázz magadra-mondta barátságosan a Vadonjáró, és megfordította a lovát. Aliz is így tett, és a Vadonjáró-tanonc nézte, ahogy eltűnnek a fák között.




_________________________________

Mostanában a suli miatt, nem tudok annyi részt írni, de megpróbálok hetente legalább egy hosszabb, vagy két rövidebb fejezetet kitenni.

A Vadonjáró Tanítványa: Az áruló/BEFEJEZETT/Où les histoires vivent. Découvrez maintenant