A Vadonjáró Tanítványa: Az áruló/BEFEJEZETT/

14. fejezet

-Will, Will!-hallatszott, a tábor túloldaláról, a kiáltozás. A fiatal vadonjáró hátrafordult, és látta, amint a tanítványa, egy nagyjából vele egyidős vörös hajú fiúval rohan felé.

-Mi történt?-kérdezte, amikor Eliz lefékezett előtte.

Eliz kissé megilletődött, amikor meglátta, hogy a mestere nem egyedül van, hanem Crowley, és Halt társaságában van, de Grey nem zavartatta magát.

-Valamelyik vadonjáró elárult minket. Tönkre akarja tenni a vadonjárókat. Persze, ő csak egy besúgó, van egy...valaki, akinek kiadja az információkat, és...igen. Ennyi-hadarta Grey, és közben nem nézett Elizre.

Eliz meg nem értette, hogy mi baja Greynek. Hogy miért nyomta meg, a 'valaki' szót és nézett közbe jelentőség teljesen Crowleyra.

Eliz, menj, és szedd össze a sátrunkat-utasította Will, ellentmondást nem tűrő hangon.

A lány csak némán bólintott, és elszaladt a sátor felé. Grey nem jött utána segíteni, hanem ottmaradt. Amikor futás közben hátranézett, látta, hogy valamit mond a többieknek. Valamit, amiről ő nem tudhat, és amiért most sátrat kell bontania.

-Francba-sziszegte dühösen, amikor elbotlott, a sátor kifeszített zsinegében, mivel hátrafelé nézett, miközben előre ment.

Dühösen ráncigálta ki a cövekeket, és idegesen rángatta a sátrat, miközben elcsomagolta. Utána felszerszámozta a lovát, és Will lovát is, majd, mivel mindent összepakolt, a rohanni kezdett, Willhez, és a többiekhez, remélve, hogy beavatják a történtekbe, vagy ha nem is, legalább még tárgyalják az ügyet, és odaérkeztével megzavarhatja a beszélgetést. Utálta, hogy Grey tudhatja miről van szó, ő meg nem. Nem érezte jogosnak, és ezen rettentően felidegesítette magát.

A vadonjárók még valóban tanácskoztak, de nem úgy tűnt, mint akik be akarnák avatni Elizt is.

-Mehetünk Will-lépett oda Eliz.

-Egy pillanat. Addig légyszíves hozd ide a lovakat.

-Itt vannak.

-Akkor csak várj, egy kicsit, távolabb, kérlek.

-Hogyne-sziszegte indulatosan Eliz, és dühösen trappolva odébb ment. 

Orkán, a lova utána ment, de Rántó, ottmaradt Willnél, a gazdájánál.

-Pff. Persze, még Rántó is tudhatja miről van szó.

Eliznek hirtelen elege lett mindenkiből. Greyből, Willből, a vadonjárókból, meg tényleg, mindenkiből.

Hirtelen felindulásból felpattant Orkánra, és elvágtatott az erdőbe.

-ELIZ, HOVA MÉSZ?-hallotta, ahogy utána kiáltott valaki. Will, vagy Grey. Nem tudta, de nem is érdekelte.

Ahogy vágtázott, és nem figyelt a külvilágra, elkezdett szép lassan lenyugodni. Fél óra múlva, már teljesen lehiggadt, és fordult volna vissza, csak nem tudta merre kell menni.

-Sosem lesz belőlem jó vadonjáró-sóhajtott.-Orkán, visszaviszel?-hajolt oda a lovához, aki engedelmesen megindult visszafelé.

Alig ment néhány perce, amikor hangokat hallott. Óvatosan leszállt a lováról. Orkán idegesen horkant egyet, jelezve, hogy van valaki a közelben.

-Igen, tudom, de csönd-hajolt oda a lovához Eliz.

Ekkor hallotta, hogy valaki a háta mögött van, és tudta, hogy már nem tud észrevétlen beleolvadni a környezetébe. Óvatosan az övéhez nyúlt, és kitapintotta a nagyobbik tőrét. Óvatosan hátrafordult. Will volt ott.

-Te jó ég, nagyon megijesztettél-sóhajtott megkönnyebbülten a lány.

-Gyere, hazamegyünk. Most.-közölte Will, ellentmondást nemtűrően.

-De Will-pattant föl a lovára Eliz.-Miért nem tudhatom miről van szó? És nem mehetek vissza elbúcsúzni, Greytől?

-Nem-felelte komoran a vadonjáró, és könnyű vágtába fogta a lovát.

-De...

-Nem!-közölte Will, ellentmondást nem tűrően.

Eliz dühösen fújt egyet, és előrelovagolt. Hirtelen hatalmas fáradtság vett rajta erőt, és néhány perc múlva, egyszerűen előrebukott a feje, és elaludt...

Komor erdőben sétált, egy zavaros vízű folyó partján. Egyszer csak Grey lépett mellé.

-Nem lehetnél itt-szólt nyugodtan, a fiú.

-Nem érdekel! Egyébként sem mondasz el semmit-csattant fel idegesen Eliz.

-Te meg nem segítettél!

-Mi van??-nézett értetlenül Eliz, egyáltalán nem értette, hogy miről beszél a Grey.

-És rajtad kívül bárki segített volna. Te csak egy utolsó, kis nyomorult vagy-váltott hirtelen szitkozódásba Grey.

Eliz arca elborult a dühtől, és át sem gondolva, mit tesz, belelökte a fiút a folyóba.

Egy pillanatig még látta, ahogy Grey megpróbál nem alámerülni, majd hirtelen hangos csattanás hallatszott.

Ekkor már Eliz volt az örvénylő folyóban, és Grey állt a parton. A lány érezte, ahogy a jeges víz összeszorítja mellkasát, és nem kap levegőt.

-Will-suttogta erőtlenül.

-Ki van ott?-hallotta Eliz, a mestere nyugodt, rideg és kissé fenyegető hangját.

-Segíts-nyögte, és mély levegőt vett...

...Verejtékben úszva ébredt fel. Körülnézett, és látta, ahogyan Will a sűrű sövény felé tartja a kifeszített íját.

-Lépj elő-szólította fel a sövény mögött ólálkodó személyt.

Erre Eliz is kifeszítette az íját, és arra felé célzott, amerre Will.

-Utolsó figyelmeztetés.

Ekkor már megmozdultak az ágak, és előbújt a rejtekből egy vadonjáró.