"Miután végez, még néhány másodpercig guggol mellette, figyelve a "mesterművét": tökéletes arcát, éles állkapcsát, fehér bőrét. Valamilyen beteges oknál fogva büszke magára, amiért ezt ilyen könnyen véghezvitte, és teljesen biztos abban, hogy ez így...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
___
Az eső apró cseppekben hullik a sötét éjszakában. Az elterülő felhők mögül a Hold sarlója világít, néhány erősebb csillaggal együtt, mely felül tud kerekedni a szürkeségen.
Hűvös szellő süvít a félhomályba burkolózott hídon; mindössze három lámpaoszlop villog, a többi holtan ácsorog két sorban az út szélén. Kilométerekre innét a város fényei tobzódnak, arrafelé örök nyüzsgés van, a magányos, távoli folyóparttal ellentétben.
Egy fekete ruhás alak bukkan fel: az árnyékok alatt oson, baseball sapkájával az arcát takarja, kezeit pedig pulóvere zsebeibe rejti, ahogy komótosan halad az egyetlen környékén tartózkodó ember felé.
Célpontja, egy fiatal lány dülöngél a korlátnál, üres tekintettel bámulva a hullámokat. Arca enyhén kipirult, testhez simuló felsője és szoknyája pedig rendezetlenül lóg rajta. Középhosszú, kócos hajában még nyomokban látszódik a rózsaszín festék, mely néhány hónappal ezelőtt még tincsei egészét díszítette.
Egyedül van, alkohol hatása alatt áll, és nem siet.
Egyszerre vét három végzetes hibát.
Az idegen még néhány másodpercig hezitál, bőszen körbe-körbepillantva, majd miután megbizonyosodik arról, hogy senki más nincs körülöttük, sebes léptekkel áldozata felé rohan, és mire a pislákoló lámpák újra felvillannak, már egyikőjük sincs sehol.
___
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
