- Találtál már valamit? - érdeklődik Taehyun a legfiatalabbtól ebéd (melyet a valóságban egy-egy adag instant tészta takar, amikre a szekrény mélyén bukkantak legnagyobb meglepetésükre) közben.
A kérdezett kezében egy pillanatra megáll az evőpálcika, ahogy felemeli a fejét az étel fölül; szemében némi csalódottság csillan meg, miközben válaszra nyitja a száját.
- Nem - jelenti ki szomorkásan. - Már mindenkinek megvan, mikor fogja elkapni, csak nekem nincs, fogadjunk.
- Ebben kivételesen igazad van - nyugtázza a szőke. - Beszéltem Beomgyuval, azt mondta ő meg Soobin öt perc alatt kitalálták.
- Olyan béna vagyok - csámcsog tovább Kai.
- Majd belejössz, nem olyan nehéz - von vállat a másik.
- Csak azért mondod ezt, mert te vagy a legjobb közülünk, még egy apró hibát se vétettél eddig.
- Hát, ha életek tönkretétele az egyetlen, amiben valaha jó lehetek, akkor inkább kihozom belőle a maximumot.
A fiatalabb csak bólogat, ahogy mindketten folytatják az evést, belül pedig némi szégyen fogja el, visszagondolva a múltkori hibájára, melyet végül Yeonjun "korrigált" helyette.
Olyan precíznek kell lennie, mint Taehyun, gondolja egy sóhaj kíséretében.
- Ma mi lesz a vacsora? - teszi fel a lehető leggyerekesebb kérdést.
- Gondolom, Soobin vesz valamit, ha már bevásárolni ment. - A másik teljesen természetesen válaszol, túllépve azon, hogy éppen ebédelnek, a sötét hajú pedig már a következő étkezésen gondolkozik.
Végül is Kai még szinte gyerek: csak tizenkilenc éves lesz néhány hét múlva, és bár a szőke mindössze fél évvel idősebb nála, teljesen máshogy fogják fel a világ szinte összes kérdését.
Taehyun munkának tekinti az emberrablást, Kai egy játéknak, amiben nyernie kell - és talán ez teszi oly' befolyásolhatóvá a fiatalabbat; egy parancs, és pusztít, egy másik, és újjáépít. Az egyetlen ok, amiért mégis hatékony, hogy az áldozatokra sosem hallgatott.
Kettejük kapcsolata számít a legszorosabbnak, mégis a legfurcsábbnak az egész csapatban: kicsivel többek idegeneknél, ám barátoknál valamivel kevesebbek. Legtöbb közös "programjuk" abból áll, hogy Taehyun igyekszik szórakoztatni az unatkozó Kait, vagy azzal a hangyányi segítőkészségével osztogat tanácsokat a számára.
Az emelet felől lépteket hallanak, így kíváncsian fordulnak abba az irányba, ahogy Beomgyu megjelenik a helyiségben.
- Még van abból, amit esztek? - kérdezi a semmiből.
- Nincs, de megeheted az enyémet - tolja el magától a tányérját a szőke. - Tele van szénhidráttal ez a szar.
- Nekem jó, köszi - huppan le a székre az idősebb.
- Soobin mikor jön? Már majdnem három órája elment - érdeklődik Taehyun, mire az újonnan érkezett fiú teli szájjal hümmög valamit, majd előveszi a zsebéből a telefonját, és tárcsázza az említett számát.
- Csá, mi az? - zendül fel az ismerős hang a vonal túloldaláról.
- Mikor jössz? - csámcsog Beomgyu.
- Hát, még legalább egy óra. Ha nagy lesz a forgalom, akkor több - válaszol.
- Mit csinálsz addig? - szólal meg hirtelen Taehyun.
- Megveszem a fél boltot, hogy ne kelljen majd túl sűrűn járkálni. Ettetek már?
- Yeonjun még nem - vágja rá.
YOU ARE READING
Monster - TXT X ITZY
Fanfiction"Miután végez, még néhány másodpercig guggol mellette, figyelve a "mesterművét": tökéletes arcát, éles állkapcsát, fehér bőrét. Valamilyen beteges oknál fogva büszke magára, amiért ezt ilyen könnyen véghezvitte, és teljesen biztos abban, hogy ez így...