Monster - TXT X ITZY

10

- Beomgyu? - Taehyun hangja megtöri a kora reggeli csendet, miközben a szőke egy bögrével a kezében elhelyezkedik a megszólított fiú mellett a ház előtti betonlépcsőn. Az idősebb lassan felé fordítja a tekintetét, majd kérdőn végigméri őt. - Hoztam neked teát - nyújtja felé, mire a másik méginkább furcsállva pillant rá.

- Nem kell folyton emlékeztetned, csak ránézek az arcodra, és eszembe jut - mosolyodik el, Taehyun pedig pár másodpercre lehajtja a fejét.

- Nem bosszúnak szántam. Megiszod? - kérdezi halkan, mire Beomgyu beleegyezve a dologba elveszi a bögrét. - Gondoltam, beszélhetnénk.

- Kezdheted is - jelenti ki az idősebb monoton hangon, majd az utca felé fordulva magához húzza a térdeit, és belekortyol a teába.

- Jó. - Taehyun az ég felé emeli a fejé, ám a napfény miatt hunyorítva kezdi el ismét a talajt figyelni. - Szóval, rájöttem, hogy nincs értelme haragban lennünk, ha haladni akarunk valamerre a dolgunkkal. Bár, mint látszik, önállóan is megoldottuk a részünket, de mindenkinek jobb lenne, ha nem úgy néznénk egymásra, mint aki meg akarja ölni a másikat.

- Szóval most, hogy bebizonyítottam, elég jó vagyok neked, megtisztelsz azzal, hogy hozzám szólsz? - emeli fel a hangját Beomgyu, a fiatalabb fiú felé kapva a fejét.

- Pont erről a pillantásról beszéltem - sóhajt Taehyun.

- Én egészen idáig nem akartalak megölni, te tervezted meg mindkettőnk halálát, amint leforráztalak.

- Ebben az esetben, hajrá! - Mindössze egy pillanat erejéig összeakad a tekintetük, ám az idősebb azonnal lehajtja a fejét. - Na, látod. Az akarat korántsem elég - nyugtázza a szőke egy elégedett mosollyal az arcán.

- Mi a célod ezzel? - fintorog Beomgyu. - Megszereztem a csajt, vagy nem? Elkéstél a hegyibeszédeddel.

- Nem is tudom, talán az, hogy a jövőben ne kelljen felesleges dolgokkal foglalkoznunk. Kezdve azzal, hogy a reggelünket nem értelmetlen beszélgetéssel töltjük. - A mondat feszült csendet hagy maga után, ahogy az idősebb fiú ábrázata méginkább komorrá válik.

- Jó, akkor szent a béke. Mehetsz is bármi más fontosabbat csinálni.

Taehyun hezitálás nélkül tápászkodik fel mellőle, majd kocogva távolodni kezd az út mentén, a másik arcára pedig csalódottság ül ki, holott nem számított sokkal másabb reakcióra. Lassan visszafordítja fejét a kezében szorongatott bögréhez, de többet nem iszik belőle; néhány másodperccel később egy apró mosoly kíséretében kiborítja maga mellé, majd elsétál a házfal mentén.

Soobin, aki az iménti beszélgetést az előszobából hallgatta végig, óvatosan közelebb lépked a bejárathoz, hátra-hátrapillantva, megbizonyosodva arról, hogy többi lakótársa nincs a közelben. Enyhén kihajolva az ajtón még látja, ahogy Beomgyu a bögrét maga mellett lógatva, lehajtott fejjel befordul az épület sarkán; egy darabig fontolgatja, hogy kövesse-e, de végül jobbnak látja visszamenni a szobájába, a későbbiekben pedig úgy tenni, mintha nem tudna semmiről, ami az imént történt a két fiatalabb között.

A szekrény tetejéről ágyára dobja hátizsákját, majd ruhái közül egy pulóvert helyez bele, mellé pedig leterít egy-egy (a városközpontban is felvállalható) nadrágot és pólót. Pénztárcáját is megkeresi, majd a többi dolog közé hajítva azt egy sóhaj kíséretében végiggondolja, mi hiányzik még.

- Kai! - kiáltja el magát, pár másodperccel később pedig már meg is jelenik a fiatalabb fiú. - Hoznál nekem egy pisztolyt a padlásról, lehetőleg megtöltve, de nem kibiztosítva?