Monster - TXT X ITZY

01

A pince betonpadlóját vér-, víz- és hipófoltok borítják, halványsárga-vörös keveréket alkotva. A párás levegőben erőteljes, szúrós szag terjeng, mely elől csak a három apró nyitott ablak és az azokon bejutó némi friss oxigén nyújt menekvést. A helyiség szinte teljesen üres: a falnak támasztott létra mellett mindössze néhány szakadt kötéldarab hever a talajon. Ezek között egy magas, izmos fiú járkál, felmosóval a kezében, igyekezve mindenhonnan eltávolítani a piros folyadékot. Narancssárga gumicsizmája és kesztyűje szinte virít a szürkeségben (még a napfény is alig szivárog be a szobába). Ruháit köpennyel óvja a maró anyag elől, valamint arcából is csak kicsiny, sötétbarna szemei látszódnak - melyeket szintén védőszemüveg fed. Rövid, sötét haja csapzottan tapad homlokára, miközben egyre erőteljesebben sikálja a bíborvörös foltokat.

Tekintete egyre unottabbá válik, ahogy halad a helyiség egyik sarkától a másik felé: huzamosabb ideig nem szereti idegenek maradványait takarítani, ezúttal mégis már majdnem két órája ezzel foglalkozik - hiszen egy váratlan incidens végett igencsak megnövekedett a vérpocsolyák területe.

Mégis jobban kedveli elsimítani, mintsem okozni ezeket a helyzeteket.

Az utolsó sarokhoz érve megkönnyebbülten sóhajt, ám boldogsága seperc alatt elillan, mikor is hosszas súrolás után is ugyanazzal a nem kisméretű vörös maszattal néz farkasszemet, annak pedig esze ágában sincs veszíteni. Orra alatt morgolódva térdel le, hogy közelebbről is próbálkozzon, viszont ez sem dönti el a mérkőzés kimenetelét.

- Bassza meg, nem jön le... Beomgyu! - kiált erőteljes hangon, mire egy eltompult választ hall a ház valamely pontjáról. - Öltözz fel, és gyere egy kicsit!

- Megyek! - érkezik a reakció, majd alig pár perc múlva egy nála néhány centiméterrel alacsonyabb, vékony testalkatú fiú lépked le a lépcsőn, hozzá hasonló védőfelszerelésben. Hullámos, fekete haja kerek szemei alá lóg, keskeny ajkaival pedig egy kellemetlen grimaszt formáz, miközben társa felé halad a gyilkos légtérben. - Na, mi a hézag, Soobin? - kérdezi unottan, mire a földön térdelő egy röpke pillanat erejéig ezt egy mérges tekintettel jutalmazza.

- Legközelebb az arcodat is takard el, égni fog a torkod - tanácsolja monoton hangon, a másik pedig csak a szemét forgatja.

- Jó, akkor ne húzd az időt, hanem mondd, mi van.

- Nem jön ki ez a rohadt nagy vérfolt - biccent az említett terület felé.

- Yeonjun jó kis partit csapott a múltkor - utal ötük közül legidősebb társukra Beomgyu. - A főnök kicsit le is szedte a fejét érte... - folytatja egy nosztalgikus mosoly kíséretében.

- Én ezzel teljes mértékben tisztában vagyok, hiszen tegnapelőtt történt, de mit csináljak vele? - sürgeti Soobin.

- Szerintem nagyjából semmit - von vállat a kérdezett. - Legalább lesz egy alaphangulat a következőknek idelent.

- Nem kell ide dekoráció - sóhajt a másik idegesen.

- Mondom, szerintem szard le. Nem a te hibád, hogy Yeonjunnak random embert ölni volt kedve - tart ki továbbra is a saját véleménye mellett a fiatalabb.

Ezután néhány másodperc fagyos csend következik: Soobin feszesen pislogva néz Beomgyura, aki csak unottan ácsorog felette, várva a fejleményeket; ám amikor semmi nem történik, még egy kérdést feltesz, próbálva újjáéleszteni a beszélgetést:

- Na, kellek még, vagy mehetek tévét nézni?

- Előbb - tápászkodik fel a társa - azt a vödör tisztítószert öntsd ki kint valahol - mutat az említett tárgyra. - Ja, és mosd ki a felmosót, kicsit elszíneződött - nyomja a kezébe az immáron vörös tárgyat, mire a fiú csak a fejét rázza.