𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐄𝐥𝐡𝐢𝐬𝐳𝐞𝐦 (Bucky Barnes Fanfiction)

1. fejezet

"A kezdet mindig tiszta és mindig izgalmas, aztán jönnek a hibák és kompromisszumok, így teremtjük a saját démonjainkat!"
~Tony Stark~

~2 évvel később~

Hogy mégis mi történt 2 év alatt? Röviden elmesélem. Mint kiderült a HYDRA egy titkos szervezet, amely a S.H.I.E.L.D. árnyékában fejlődött ki. A céljuk, hogy a rossz embereket vagy akik veszélyt jelenthetnek, azokat ki akarják iktatni. Ehhez katonákat toboroznak, mint például engem vagy Bucky-t. Mióta idekerültem rengeteget kísérleteztek rajtam. Kaptam sugár kezelést, nagyon sok különböző injekciót, sőt még valami bizonyos Tesseract ereje alá is vetettek és rengeteg műtétem is volt. Sok fájdalom és szenvedés után tartok most itt. Én lettem a HYDRA egyik legjobb ügynöke. Vagy inkább katonája. Manipulálva vagyunk, és a HYDRA különleges programját is a fejünkbe ültették.

 Hogy miért beszélek többesszámban? Nem vagyok egyedül. Rajtam kívül még rengeteg gyereket/tinédzser raboltak el. Nem sokan bírták/bírják ezt durva kiképzést. Alig vagyunk tízen, akik végig tudták ezt csinálni. De így is csak én és egy ikerpár kaptunk "szupererőt". Pietro például szupergyors lett, Wanda gondolatolvasó és a varázserejével még rengeteg mindent meg tud csinálni. Nekem is hasonló az erőm, csak én a gondolatok helyett érzéseket érzek. És Wandától eltérően én nem varázslatot használok a tárgyak a mozdításához, hanem a gondolataimat és szinte bármit képes vagyok megcsinálni. A szemem színe is megváltozik, amikor használom az erőm. És attól függ milyen színe van, hogy melyik érzelmem uralkodik éppen akkor. A sebeim is gyorsabban gyógyulnak ez által. Megtanultam kezelni, így már nem kell féljek, hogy egy rossz gondolattal akár meg tudnék ölni valakit. Természetesen ezt volt már, hogy megkövetelték. Visszatérve az ikrekre, őket még bezárva tartják, mert nem beszámíthatóak.

 A 2 év alatt rengeteg küldetésen részt vettem már. Voltak nagyon egyszerűek, de voltak természetesen veszélyesebb ügyek is, de kivétel nélkül az összeset végig csináltuk. És már megint többesszámot használok... Ennek az oka az, hogy sose egyedül kellett végig csináljak egy küldetést. Mindig volt mellettem valaki. Volt, hogy egy újonc, de legtöbbször és legjobban csak egy emberrel szeretek menni. Azzal az emberrel, aki végig mellettem volt ez alatt a 2 év alatt. És ez a személy nem más, mint Bucky. Rengeteget beszélgettünk miután idekerültem.

 Mint kiderült Barnes már több, mint 70 évvel ezelőtt is tagja volt a HYDRÁ-nak. Csak aztán lefagyasztották, majd nem sokkal az elrablásom előtt olvasztották újra ki. Bár az ő elmondása szerint, már nem emlékszik a Tél katonája előtti életére. Kellett pár hónap mire rájöttem, hogy minden küldetés után kitörlik az emlékeit. Mondhatni újraindítják, mint egy gépet. Egyszer majdnem szemtanúja voltam egy ilyen memóriatörlésnek, csak az őrök elcipeltek onnan. Ezek után nem hittem, hogy felismer majd. De aztán az este beszöktem hozzá. Szerencsére nem lett igazam, mert rám teljes mértékben emlékezett, de rajtam kívül szinte semmi másra. És ez nem csak engem, hanem az orvosokat és az igazgatót is meglepte. Ezek után hiába próbálták többször is újraindítani, engem sose felejtett el. Ami sokszor megmelengette a szívemet. 

Na de térjünk is vissza a jelenbe. Mint általában mindig, ma is 6-kor ébresztettek. Fél 7-re már a laborban voltam, hogy Dr. Zola elvégezze a mindennapos rutin vizsgálatokat. Ezek után az étkezőbe mentem, ahol kikértem a reggelimet, majd leültem az asztalunkhoz, a szokásos helyemre Zack és Buck közé. Rajtuk kívül még itt volt Jason, Mark, Adam, Pietro és természetesen Wanda is. Csak mi ketten voltunk lányok, majdnem az egész kócerájban, amit annyira nem is bántam. Bár Wandával nagyon jó kapcsolatot ápolok szerencsére. Nagyon sokat beszélgetek vele, mióta itt van. Mint kiderült nagyon sok közös van bennünk. Próbálok neki segíteni, hogyan használja az erejét. Ezért is rengeteget edzünk együtt. Már sokkal ügyesebb, mint ahogy kezdte és folyamatosan fejlődik. Szerintem ha mindent megtanul, akár ő lehet a legerősebb közülünk.