𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐄𝐥𝐡𝐢𝐬𝐳𝐞𝐦 (Bucky Barnes Fanfiction)

8. fejezet

"Ha csúnya vagy és valaki szeret, tudod, hogy önmagadért szeret. A szép emberek nem tudják, kiben bízzanak."
~Drax~

Megfordultam az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. A gondolataim már teljesen megőrjítettek, így úgy gondoltam veszek egy zuhanyt. Először hideg vizet engedtem magamra, hogy kitisztítsam a fejemet. Utána rendesen megfürödtem, de az agyam még mindig szétszakadt. A hideg csempének nyomtam az arcom, hogy lehűtsem valamennyire. 

Kilépve a zuhany alól magamra tekertem egy törölközőt, majd visszamentem a szobámba. Felvettem egy fekete cicanadrágot és egy fekete Nirvana-s pólót. A törölközővel megtöröltem a hajam, majd visszafeküdtem az ágyba, hátha el tudok elaludni. Hát nem sikerült...

~Bucky Barnes szemszöveg~

Ahogy Mia kiszaladt, én a szekrényhez sétáltam és magamra kaptam egy pólót. Közben magamban átkoztam a sorsot, hogy ennek miért kellet így alakulnia. Kellett egy kis idő, mire rendezni tudtam a légzésemet, de amikor sikerült, leültem az ágy végében és kérdőn fordultam Steve felé. Ő is helyet foglalt mellettem, majd rám nézve szomorúan elmosolyodott. 

- Ne haragudj! Nem akartam megzavarni semmit -csak legyintettem, mert őszintén fogalmam sincs mi lett volna, ha nem szakít félbe minket. 

- Nem gáz, de miért jöttél valójában? -kérdeztem meg kicsit lehet flegmán. 

- Csak beszélni akartam veled. Olyan hirtelen tűntél el. Azt hittem valami baj, de nem úgy tűnik. Mi is van köztetek pontosan? -erre csak kezembe temettem az arcom és onnan válaszoltam. 

- Nem tudom Steve. Fogalmam sincs -majd hátra dőltem az ágyon és a plafont figyeltem. 

- Buck -sóhajtott- izzik a levegő köztetek, ha egy légtérben tartózkodtok. Mindenki érzi a 10 méteres körzetetekbe. Az a lány miattad nem aludt fél évig. Szerinted mennyire lehetsz fontos neki? Most komolyan, magatokat teszitek tönkre azzal, hogy nem léptek a másik felé. Nem vagytok tinik, hogy ne tudjátok ezt megbeszélni. Szerintem jobb lesz ha mielőbb tisztázzátok ami köztetek van. De ha már itt tartunk, -hatásszünet- mit érzel iránta pontosan? 

- Fél év sok idő, és most újra látni őt, úgy hogy már emlékszem a korábbi életemre is. Rájöttem mennyire hiányzott is valójában, de mégsem tudok már úgy lenni mellette, mint CSAK barát. Többet akarok... De ezt nem tudom hogy mondjam el neki...vagy éppen azt hogy egész héten vele álmodtam, ezért nem tudtam a közelébe maradni sokáig. Egész héten kerültem, pedig rengeteg megbeszélnivalónk lenne, de egyszerűen nem megy. Én csak magamhoz akarom szorítani és soha többet nem engedem el. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen teljesen. Már attól is rosszul vagyok, ha más férfival beszélget. Sose éreztem még ilyet, és ez...ez ijesztő -mondandóm végére csak nagyot sóhajtok és segélykérőn nézek a barátomra. 

- Hát drága barátom, te bizony szerelmes vagy -erre csak megráztam a fejem. - Oh, dehogynem. Több, mint 100 éve ismerlek. Sose voltál igazán szerelmes. De most csak gondolj vissza mit mondtál. Úgy áradozol Miá-ról mintha ő lenne a megtestesült mindenség. És még csak észre sem veszed. Egy fél évig hallgattam, hogy mennyire hiányzik neked. És most meg kerülöd. Ez egyáltalán nem jó így. Mondd el neki mit érzel! És biztos vagyok benne, hogy az érzés kölcsönös. Ne félj a következményektől! -megpaskolta a lábamat, majd felállt. Mielőtt távozott volna, még visszafordult. - Amúgy elhívtam Natashát egy vacsorára. És igent mondott -mosolyodott el kisfiúsan. Ilyenkor nagyon hasonlít a régi, kisember énjére. 

- Örülök neked Steve! Nat szerencsés -mosolyogtam én is. Ezután ott is hagyott egyedül a gondolataim fogságában. 

~Mia szemszöge~