𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐄𝐥𝐡𝐢𝐬𝐳𝐞𝐦 (Bucky Barnes Fanfiction)

21. fejezet

"Alkudj meg, ha tudsz, de ha nem tudsz, ne tedd!"
~Peggy Carter~

A megbeszéltek szerint Steve 2 héttel az incidens után ment vissza, mi pedig rá még 2 hétre, hogy biztonságban legyünk mindannyian. Tehát egy egész hónapot töltöttünk a görögországi kis házban, ami maga volt a csoda. Felért szerintem a mézes hetekkel is.

Arra ébredtem, hogy Bucky keltegetett, mert hamarosan le kellett szállnunk. Az ember tömegbe elvegyülve vettük magunkhoz a táskáinkat, majd a parkolóban hagyott motorra felpattanva indultunk el a rejtekhelyre.

Steve és a többiek ott vártak volna, ám helyettük a S.H.I.E.L.D. emberei törtek ránk, ahogy odaértünk. Gondolkodni se volt időnk. Rá raktak egy erő elszívó valamit a csuklómra, így még azt sem tudtam használni. Konkrétan berángattak a bázisra.

Engem felvittek Steve-hez és Tony-hoz, míg Bucky-t elzárták. Az őröknek nem volt könnyű dolguk, mert végig rugdalóztam és kapálóztam. Az egyiknek majdnem kiszúrtam a szemét a körmeimmel, de időben elfordította a fejét, ezért a nyakát érte a karmolás. Úgy hiszem egy jó ideig ott marad majd a nyoma. Az asszony biztos megemlíti majd neki otthon.

Mikor felértünk az emeletre, belöktek egy üvegajtón. Visszakézből bemutattam nekik, és csak azután néztem körbe kik vannak a teremben. Csak az apám, és a vőlegényem legjobb barátja nézett vissza rám. Értetlenül meredtem rájuk.

-Mi a fenét keresel te itt? Egyáltalán mi történt? Neked A Helyen kellett volna várnod. Hogy a picsába jöttek rá? STEVE!!! Egyetlen egy dolgod volt -üvöltöm le a fejét, és már majdnem neki ugrok, amikor ő a csuklómat lefogva szorít a falhoz és megvárja, hogy lenyugodjak.

Jó néhány mély levegőt véve próbáltam kontrol alatt tartani magamat. Annyira nem sikerült jól, hiszen az üvegfal megrepedt mögöttem, az asztalról a lapok megtalálták a földet és egy toll éppen Tony-t akarta nyakon szúrni. Úgy látszik nem sokat ért a kis szerkezetük a kezemen. Végül felnéztem Steve-re és egyszerűen felvettem a póker arcomat és leállítottam az erőmet. Bólintva jeleztem, hogy lenyugodtam. Nagyon óvatosan és figyelve, hogy ne csináljak hülyeséget, végre elengedett. Ezután mély levegőt vett, és elkezdte.

-Hidd el mindent megpróbáltam, hogy ne derüljön ki semmi, de lehetetlen helyzetbe hoztak. Már ott vártak a reptéren. Amikor el akartam menekülni, követtek. Motorral voltam, tehát könnyen megléphettem volna, de mintha tudták volna az útitervem, egyszerűen bekerítettek. Aztán ide hoztak, amit még mindig nem értem miért is pontosan -ekkor felnézett Tony-ra, aki egyből lesütötte a szemét.

-Azt akarják, hogy írjátok alá a Berlini szerződést. Amit már 117 ország írt alá, ami annyit takar, hogy lenne egy felsőbb körünk. Olyan emberek, akik figyelik mit csinálunk. Felügyelik, hogy ne csináljunk katasztrófát és ne legyenek felesleges halálesetek. Ez nem rossz dolog. Viszont, ha úgy gondoljátok nem írjátok alá, akkor nem vagytok többé Bosszúállók. Mia, téged kivizsgálásra akarnak küldeni, hogy az erőddel ne tudj több kárt okozni, ha nem egyezel bele. A kapitányt nagy valószínűséggel bezárják az utóbbi kis küldetése miatt. Tehát mindenképpen bajba kerültök, ha csak nem vagytok benne. Ha belementek, akkor törölni tudjuk az elmúlt pár heteteket mintha meg se történt volna. És neked nem veszik el az erődet sem -mutatott rám. Meglepetten hallgattam végig a monológot.

-Mi van? -ennyit tudtam kinyögni.

-Szinte tudtam, hogy ebben a te kezed is benne van. De megmondtam Tony, hogy én ebben nem veszek részt. Tartóztass le, ha akarsz, viszont nem megyek bele ilyen eszement dolgokba. Az egész egyezmény baromság -ült le Steve az asztal melletti egyik székre.