𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐄𝐥𝐡𝐢𝐬𝐳𝐞𝐦 (Bucky Barnes Fanfiction)

15. fejezet

"Mindenkinek 2 élete van. A második életünk akkor kezdődik, mikor rájövünk, hogy csak egy van."
~Tom Hiddleston~

Már két hete... Két hete van kómában Mia. Tony-ék mindent megtesznek érte. Szerintem ők se sokat aludtak azóta. Hát még rólam nem is beszélve. Ha esetleg elszundítanék, akkor sem tudok sokat pihenni. Szinte mindig felriadok. És minden rémálmom Mia haláláról szól. Szóval, ha akarnám se tudnám elfelejteni azt a napot. Azt ahogyan a karjaim között tartva örökre lehunyta gyönyörű szemeit.

Ha őszinte akarok lenni, nem sok esélyt látok, hogy túléli. Tudom, hogy a fiúk próbálkoznak, de már 2 hét eltelt és még semmi. Nem találják Mia másik énjének forrását. És mivel össze vannak kötve, ezért még nehezebb. Ha meglenne, akkor nem lenne nehéz dolgunk, mert Stark kifejlesztett egy eszközt, amivel úgy tudja eltávolítani, hogy Mia nem sérül. Legalábbis ezt állítja.

Az ágyon fekszek és egy könyvet olvasok. Legalábbis próbálok, de egyszerűen nem tudok a szövegre figyelni. Nem vagyok képes értelmezni, amit látok. Idegesen csapom össze a kezemben lévő kötetet. Leteszem az éjjeliszekrényre, majd hanyatt vágom magam a matracon. A plafont bámulva gondolkodok.

A gondolataim közé befurakszik az a mosoly, amely engem is képes volt mindig jókedvre deríteni. Az az igéző szempár, amibe bármikor el tudok veszni. A sötét fürtjei, amit imádok piszkálni. Az apró kezecskéi, ahogy a mellkasom simogatja. Az érintése nyomán szinte ég a bőröm. A testén díszelgő sebhelyek, amiket minden alkalommal végig puszilok. A gyönyörű teste, ami csak az enyém. Mia teljesen elvette az eszem. Miatta jobb ember lettem. Majd a haldokló teste villant fél, ahogy a kezeim között tartottam. Beleőrülök, ha elvesztem.

Egy kopogás zökkentett ki a gondolataimból. Beinvitálva az ajtó előtt álló személyt, felültem az ágyon. Steve lépett be a szobába. Üveges tekintettel néztem végig, ahogy közelebb sétál, majd leül a matracra.

- Hogy vagy? -kérdezte.

- Nem jól -válaszoltam őszintén.

Ez a beszélgetés minden nap lejátszódott köztünk az elmúlt 2 hétben. Ezután csak ültünk egymás mellett csendben. Nem kellett beszélnünk. Steve csak tudatni akarta velem, hogy mellettem van. És ezt értékelem nagyon.

Egy fél óráig voltunk ott, amikor P.É.N.T.E.K. szólt nekünk, hogy menjünk le. Magamra kaptam egy pulcsit, majd elindultunk. Leérve a lépcsőn a többiek már a nappaliban vártak, kivéve Bruce-kat. Ahogy letelepedtünk a kanapéra, Tony rontott ki a laborból.

- Na szóval -vett egy mély levegőt- Megtaláltuk Mia másik felét -erre a mondatra felpattantam- De mielőtt mindenki megörülne, el kell hogy mondjam, hogy nincs sok időnk kiszedni belőle. Azért találtuk meg olyan nehezen, mert vándorol. Próbál rejtőzni. Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy fog reagálni Mia teste a műtétre. Normális embereknél nem lenne probléma, de az Ő erejével nem tudom mi lesz. Ezért arra gondoltam, hogy Wanda összekapcsolhatna titeket -nézett rám- így megkapnád Mia erejének és fájdalmának egy részét, hogy ne törjön ki, és pusztítson el mindent körülötte.

- Vállalom -vágtam rá egyből.

- Ne olyan gyorsan. Elég kockázatos is lehet. Ki leszel szolgáltatva Mia sötét énjének. Ha nem sietünk, akkor beléd is átmászhat és átveszi az irányítást fölötted. Ha nem sikerül, mindketten meghaltok.

- Ha 1% is az esélye, én akkor is benne vagyok. Ha csak egy fikarcnyi esély van arra, hogy visszakapjam életem szerelmét, akkor egy percig sem habozok. Ő a világom. Ha őt elveszítem, akkor semmim nem marad. Meg akarom próbálni.