𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐄𝐥𝐡𝐢𝐬𝐳𝐞𝐦 (Bucky Barnes Fanfiction)

12. fejezet

"Ha ütnek, visszaütünk,Ha meghalunk... Kiheverjük"
~Steve Rogers~

Már eltelt egy pár óra, hogy beszéltem a csapattal. Egyre rosszabbul viselem. Iszonyatosan fájnak a lábaim és az alhasam. A fejem hasogat és sose tudom mikor jön elő megint. Már egy párszor sikerült visszafognom, de egyre jobban gyengülök. Minden levegővételnél fájdalom nyilall a tüdőmbe. A combomon a seb nem gyógyul. Már minden tiszta vér alattam. 

Éppen újra visszaküldtem a másik énem, amikor egy őr jött be. Nagy nehezen felemeltem a fejemet. A férfi rám se nézett, csak elém guggolt és kiszabadította a lábaimat, majd a kezeimet. Hirtelen azt hittem megmenekültem és valaki a csapatból van itt, csak a homályos látásom miatt nem ismertem fel. Csalódnom kellett, ugyanis ahogy a  széktől elváltak a kezeim, az előttem tornyosuló ember megragadta őket, majd összekötözte. Felrántott a székből, amitől szörnyű fájdalom nyilallt a combomba. Felüvöltöttem, és majdnem összeestem. 

A támadómat nem érdekelte a kiabálásom, ő csak átcipelt a szoba túlsófelébe és a kezemet a plafonról lógó láncra kötötte. A lábamat is kikötötte, amik nem értek le a földig, így csak a karommal tartottam magam. Alig bírtam a fejemet felemelni. A gyengeség egyre jobban eluralkodott rajtam. Már az ájulás határán voltam, amikor berontottak a terembe. Reménykedve néztem fel. 

Sajnálatos módon Adam lépett be a helyiségbe. Pszichopata mosollyal az arcán jött közelebb. Úgy leverném a vigyort az arcáról, de túl erőtlen voltam hozzá. Ahogy elém lépett, már tudtam hogy ebből baj lesz. Mikor felkapcsolták a lámpát, akkor vettem észre egy asztalt tele kínzó eszközökkel. Ijedten kaptam a fejem a előttem álló férfira. Ő csak felnevetett a reakciómon. 

- Ne aggódj Kislány! Csak egy kis motivációt adunk a barátaidnak -mondta, majd az asztalhoz lépett és elvett róla egy ostort. 

- Miért csinálod ezt Ad? Barátok vagyunk. Legalábbis azok voltunk -a hangom kétségbeesett volt és erőtlen. 

- Sajnálom Mia. Nem személyes, nyugi -válaszolt, majd suhintott. Az ostor az oldalamon csattant. A fájdalomtól felüvöltöttem és elkezdtek folyni a könnyeim. Adam-et ez nem igazán érdekelte, mert megismételte a mozdulatot. Addig vert, amíg már nem jött ki hang a torkomon és csak némán sírtam. Az egyetlen reménysugaram Bucky maradt. Tudom, hogy értem jön. Csak addigra lehet késő lesz. 

~Bucky Barnes szemszöge~

Amikor megláttam, hogy Adam kést szúrt Mia lábába, én nagyon megijedtem. Túlságosan fontos nekem ez a lány. Képtelen vagyok végig nézni a szenvedését. Minél hamarabb meg kell találjuk. Nem tudom meddig bírja. Elég gyengének nézett ki, de elszántság volt a szemében. Nem veszíthetem el őt. 

Meglepődtem, amikor Tony elvette előlem a laptopot, majd lecsukta azt. Hirtelen eszméltem fel, majd kérdőn néztem a férfira. 

- Sikerült feltörjem IP címet. Megvan Mia tartózkodási helye, de nem egy óra odajutni, szóval készüljetek. 10 perc múlva találkozunk a quinjet-en -nézett körbe. 

Mindenki azonnal felpattant és elindult átöltözni. Amilyen gyorsan csak tudtam, olyan gyorsan cseréltem le az öltönyt és már rohantam is a gép felé. Még csak Tony és Steve voltak ott. Míg a többiekre vártunk, addig én a fegyverekkel foglaltam le magam és próbáltam nem arra gondolni, hogy mi lesz ha elkésünk. A gondolataimból egy kéz érintése zökkentett ki. Felnézve a legjobb barátomat pillantottam meg. 

- Nem lesz baj Buck. Megmentjük Miá-t -szorította meg a vállam. 

- Remélem... Mert ha nem, akkor... Bele se merek gondolni.