𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐄𝐥𝐡𝐢𝐬𝐳𝐞𝐦 (Bucky Barnes Fanfiction)

20. fejezet

"A szemükbe nézni és azt mondani: Te állj félre!" ~Sharon Carter~

- Tehát ha jól értem, akkor miután én elmentem, ti tök jóba lettetek Bucky-val? -kérdezte Alicia fel-alá járkálva a nappaliban, míg mi Steve-el a kanapén ültünk. 

- Hát az enyhe kifejezés, hogy jóba lettünk, de végülis igen. Sokat segített nekem a szökésed után. Végül felfejlődtem hozzá, és aztán együtt voltunk a legjobb katonák. Majd kiderült, hogy Bucky amúgy nem egy hidegvérű gyilkos, csak a Tél Katonája program miatt, amit a HYDRA ültetett a fejébe. Elég közel kerültünk egymáshoz, de tudtuk midnketten, hogy nem lenne jó vége, ha belekezdenénk egy kapcsolatba, főleg egy ilyen helyen. Aztán azt hittem meghalt egy küldetés során, de később értem jött és megszöktetett a csapattal együtt. Végül a Stark toronyban kötöttünk ki, mint Bosszúállók. Egy kis idő múlva megnyiltunk egymásnak, és rájöttünk, hogy szeretjük a másikat. Azóta pedig sok minden történt és mi végig együtt maradtunk. Most pedig egy pár hónapja elkezdtem az egyetemet, és tegnapig ott is voltam. Csak hát mikor megtudtam mi történt egyből tudtam, hogy cselekednem kell. És hát most meg itt vagyunk -hadartam el nagy vonalakba az elmúlt pár évet. 

- Nekem ez sok információ egyszerre -fogta a fejét ámultan. Szinte hallottam ahogy ide-oda röpködnek a gondolatai.

- Tudom, hogy nehéz, de meg kell értened, hogy szeretem Őt és most szüksége van a segítségemre -felállva fogtam meg a vállát és a szemébe nézve folytattam. - De ahhoz az kell, hogy most rám figyelj. Hamarabb kell elérnünk Bucky-t, mint a S.H.I.E.L.D-nek. Mi vagyunk az egyetlenek, akik tudják a jelenlegi tartozkodási helyét, de ez hamar változhat. Nem futhatunk ki az időből. Segítesz, ugye? 

- Persze, bármiben, tudod -bólintott lenyugodva. 

- Szuper, ha ezt befejeztétek, akkor indulnunk kéne -lépett mellénk Steve. 

- Igazad van! Nem késlelkedhetünk -mondtam, majd megfordulva indul meg az ajtó felé. 

Steve volt a sofőr, Alicia a navigátor, tehát ő ült az anyós ülésen, míg én hátraszorultam középre. Eléggé ideges voltam, amikor már tizedjére álltunk meg valamiért. Tudtam, hogy sok cuccot kellett beszerezni, de minden 2 perces megállóval, csak húztuk az időt. Féltem, hogy elkésünk. 

Végül Steve leparkolt egy emeletes ház előtt. Kipattanva a kocsiból szaladtam fel egyből a lépcsőn. A többiek pedig csak követtek, természetesen megfelelő távolságra. A fegyver a kezemben volt és felmértem a terepet. Alicia a bejáratnál maradt, míg Steve engem fedezett hátulról. 

Berúgva a lakás ajtaját léptem beljebb. Hirtelen léptem elő a fal mögül, ugyanabban a pillanatban Bucky ugrott elő. Az ő kezében is fegyver volt. Pár pillanatig egymásra tartva a pisztolyokat álltunk. Majd amikor mindkettőnknek leesett, hogy ki áll előtte, egyszeriben leeresztettük a kezünket. 

Amilyen gyorsan tudtam odafutottam és az ölébe ugrottam. Olyan erősen szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Soha többé nem akartam elengedni ezt a férfit. Enyhítve az ölelésemen toltam el magamtól picit. Épp csak annyira, hogy az ajkainkat összeérinthessük. Szenvedélyes csókban forrtunk össze. 

Eme csodás pillanatot az ablakon bedobott gránát szakította félbe. Steve a pajzsát rádobva tompította a robbanást. Én leugrottam Bucky-ról és a fegyveremet előkapva néztem körbe. 

- Mennünk kell! MOST! -kiáltottam el magam. 

Elkezdtünk futni az ajtó felé, de már özönlöttek be a kommandósok a bejáraton. Leütöttünk néhányat, majd gondolkodás nélkül ugrottunk ki az ablakon. Épségben földetérve, már szálltunk is be a furgonba, amiben Alicia már indulásra készen várt ránk.