𝐍𝐞𝐤𝐞𝐝 𝐄𝐥𝐡𝐢𝐬𝐳𝐞𝐦 (Bucky Barnes Fanfiction)

14. fejezet

"Ha megakarsz nyerni egy háborút, a kitörése előtt, abban sokan meghalnak. Ezt ne feledd!"
~

Steve Rogers~

Már ez a negyedik nap, hogy rémálom miatt riadok fel éjjel. Bucky észre se szokta venni ezeket, amiért sokszor hálát adok. Már szinte rutinná vált, hogy egy ilyen után kimegyek a mosdóba. Mint eddig, most is egy kis hideg vizet fröcskölök az arcomba. A tükörbe nézve egy teljesen más lány néz rám.

Automatikusan nyúlok a borotva pengéért. Letelepedek a fürdő közepén elhelyezkedő szőnyegre és a hátamat a kádnak döntöm. Felhúzom a felsőm ujját. A karomon már több sebhely is díszeleg. Hirtelen visszakoznék, de ekkor megjelenik Ő.

- Tedd meg! -parancsol rám.

- De nem akarom -kezdtek el folyni a könnyeim. - Már elégszer csináltad ezt velem.

- Úgy látszik nem elégszer, ha még mindig nem magadtól csinálod. Azt akarod, hogy inkább a barátaidat bántsam? Vagy a szerelmedet?

- Nem, nem, azt nem akarom -suttogtam, majd a csuklómhoz emeltem a pengét.

Nagyon lassan húztam végig a bőrömön az éles eszközt. Ahogy a vérem felszínre tőrt, végig lefolyt a kezemen, ezzel beszínezve a nadrágomat.

Még csináltam néhány vágást. Azt hittem elég lesz, de Ő többet akart. Már szinte nem volt olyan hely az alkaromon, amin nem volt seb. A szőnyeg tiszta vörös lett a véremtől. Hangtalanul sírtam. Már kicsit szédültem a vérveszteségtől.

Ekkor rontott be Bucky a fürdőszobába. Mikor meglátta mi történt, azonnal egy törölközőért nyúlt és azzal tekerte körbe a karomat. Az ujjaim közül kiesett a penge és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Abban a pillanatban realizáltam mit is tettem és a gondolattól felzokogtam.

Bucky védelmező karjaiba zárt. Úgy kapaszkodtam belé, mintha Ő lenne az egyetlen, aki elválaszt attól, hogy átengedjem az irányítást. És talán tényleg így is volt. Nem tudom meddig sírhattam az ölelésében, de már teljesen átáztattam a pólóját. Nagyon lassan és óvatosan eltolt magától.

- Miért csináltad ezt? -kérdezte suttogva. Éreztem, hogy nagyon aggódik. Nem értette miért csináltam.

- Nem... Nem én akartam -olyan halkan mondtam, hogy nem hittem, hogy hallotta.

- Akkor? Mia el kell mondanod mi van. Különben nem tudok segíteni.

- Kényszerített rá. Én csak.... Én csak nem akartam, hogy bántson titeket -sírtam fel.

- De ki? Kiről beszélsz??

- Jaj ne -csak ennyit tudtam kinyögni, mert éreztem, ahogy a szemem elfeketedik.

- Ugyan, nem hihetted, hogy csak úgy eltűnők -éreztem Bucky meglepődöttségét. Hát erre nem számított. - Neked pedig nem megmondtam, hogy hallgass erről. Most muszáj lesz megölnöm a kis barátodat.

- Ne merd! -kiáltottam el magam.

- Kislány, tudtad a játékszabályokat. És ez volt az első számú. Sajnálom, pedig aranyosak voltatok együtt.

- Nem csinálod ezt. Nem engedem -álltam fel hirtelen. Bucky is felállt és közelebb lépett. "Meg kell védenem magamtól." Ezzel a gondolattal kihajítottam a férfit az ajtón. Hatalmas koppanással ért földet. Sajnáltam, de ott biztonságosabb most neki.  

- Azt hiszed ezzel elérsz valamit? Úgyis megölöm, ha tetszik, ha nem. 

- Csak a holttestemen át!