𝐕𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤𝐡𝐞𝐳 | 𝐒𝐳𝐃

𝟐. 𝐒𝐳𝐚́𝐧𝐚𝐥𝐦𝐚𝐬

N I N A

Kelletlenül álltam be a zuhany alá, hogy felfrissítsem testemet a rám váró éjszakai életre, amit Dorinának köszönhetek. Szüleim egyáltalán nem ellenezték, hiszen szerintük is megérdemlek egy kis kimenőt. Ők holnap este utaznak haza a munkahelyük miatt, csak Józsi és Dorina marad kint velem, és persze a segédhajtóim. Igazából máskor nagyobb csapattal érkezek versenyre, de nagyon jól meg voltunk kevesen is, a munkát elvégeztük.

Szerettem egyedül lenni, kicsit nyugalomban, hiszen az életem egy nagy pörgésből állt. Iskola, edzés, verseny. Néha még egy kis alvást is megengedtem magamnak.

A szálloda logójával ellátott köntösében léptem ki a fürdőből, majd szembe találkoztam barátnőmmel, aki már teljes öltözetben volt és épp a tükör előtt sminkelt. Utáltam sminkelni, mondjuk ez az én életvitelem mellett felesleges is volt. Ha nem én kenem el, akkor valamelyik ló.

-Mit veszel fel? - kérdezi izgatottan felkenve vörös rúzsát.

-Favágó inget gumicsizmával - veszem viccesre a témát, de ő ezt látszólag nem találja annak.

-Szeretném, ha ma este nem mondaná meg senki, hogy te egy vidéki lovas csaj vagy, szóval nyomás öltözni - mutat az ágy felé, ahová kikészített már nekem egy komplett szettet.

Sóhajtva veszem tudomásul, hogy muszáj leszek azt felvenni, amit ő látni szeretne rajtam, mert addig úgysem tágít. Fáradt voltam, mégis szó nélkül húztam fel fekete zoknimat, majd a fekete bőrnadrágot, ami kiemelte formás lábaimat. Még, hogy a hajtók nem nézhetnek jól ki! Az edzőterem és a mindennapos lovaglás megtette hatását, ami fenekemen is észrevehető volt.

-Ez komoly Dori?! - veszem fel kezeim közé a szintén fekete felsőt, melynek mindkét ujja csipke volt, s a vékony kötött anyag rohadtul áttetsző volt. Szerettem a ruhadarabot, de mégis túlzásnak tartottam ezt most.

-Mi bajod van vele? Fekete melltartóval tökéletes - von vállat, majd figyelmét újra sminkjének szenteli, ami már szerintem rég készen volt, ő azonban állandóan tökéletesített rajta valamit, ami nekem egyáltalán nem tűnt fel.

Megadva magamat Dorinának vettem fel a fekete melltartóra a felsőt, aminek dereka kissé rövid volt, de a magasított derekú nadrággal nem volt olyan vészes és nem volt ki semmim. Azonban igencsak kiemelte idomaimat, ahol a kelleténél jobban feszült rám a felső. Nem voltam nagy keblekkel ellátva, de nem is voltak kicsik. Tulajdonképpen átlagosnak mondanám. Sokszor mégis zavart.

Fekete Vans cipőmet az ágyon ülve kötöttem be, majd a tükör előtt forgolódva csekkoltam le magamat és bevallom őszintén, egy kicsit talán nekem is tetszett az összkép.

-Mutasd magad! - hallom Dorina hangját, így feléje fordulok, hogy ő is megsasoljon. Hatalmas mosolyra húzza ajkait, miután végigmért barna szemeivel - Bomba! Na gyere, megcsinálom a sminkedet! - int magához és leültet helyére a kis asztal elé, ahol rengeteg kencefice volt kipakolva.

-Ne legyen túl erős! - csukom le szemeimet felé fordítva arcomat, hogy munkához láthasson.

-Tudom tudom, nem akarsz kurvának látszani - hadarja el szokásos mondatomat, amivel mindig megindoklom, miért ne sminkeljen nagyon ki. Ha rajtam múlna, így ahogy vagyok mennék el, most mégis ráhagyom ezt is, mint az öltözékemet.

Amíg Dorina arcom megszépítésével ügyködött, nekem újra eszembe jutott a mai nap, ami felejthetetlen élményekkel gazdagított. Szerintem minden hajtó életébe szükségesek az ilyen pillanatok, hogy tovább tudja csinálni ezt az egészet, mivel ez egy hatalmas öröm és jól esik az elismerés a nagyok között. Igaz, az igazi nagy hajtókkal még nem versenyeztem, de minden álmom egy Boyd vagy Chardon mellett állni a dobogón. Még pusztán a gondolattól is libabőrös leszek. Büszkeséggel töltött el az eredményem és még talán most sem akartam elhinni, hogy bizony megnyertem. Jövő héten pedig ugyanígy kell győznöm.