𝐕𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤𝐡𝐞𝐳 | 𝐒𝐳𝐃

𝟏𝟐. 𝐔𝐧𝐝𝐨𝐫í𝐭𝐨́𝐚𝐧 𝐠𝐲𝐞𝐫𝐞𝐤𝐞𝐬

N I N A

-Dominik? - dugom be fejemet, de válasz nem érkezik - Itthon vagy? - a lakásba belépve veszekedés ütötte meg a fülemet, aminek szereplője Szoboszlai és egy szőke lány volt. Észre sem vettek, annyira el voltak foglalva azzal, ki tud hangosabban kiabálni a másikkal. Mozdulatlanul figyeltem az eseményeket és nem értettem az egészből semmit.

-Elküldtem minden cuccodat mi a faszt keresel itt?! - vágja hozzá kíméletlenül a focista és valamiért azt érzem, ők ketten nagyon közeli kapcsolatban lehettek egymással.

-Választ baszdmeg! Hogy mi a kurva élet történt, hogy telefonon szakítasz velem és küldöd haza Budapestre a holmijaimat?! Szerinted ez így rendben van?! - csap idegesen a szőke lány vékony combjaira. Kikerekedett szemekkel nézem őket és ekkor esik le a tantusz. A csaj Szoboszlai barátnője. Volt. Vagy mi, ha jól értem. Gyomrom fájdalmas bukfencet vet a felismeréstől.

-Baszdmeg - néz rám Szoboszlai a lány válla felett és tekintete döbbenettel teli. Hát én se számítottam erre elhiheti.

A szőke lány azonnal megfordul, majd hasonló nagy szemekkel pislog rám, mint én őrá. Szemei kékek, szempillái egészen biztosan nem sajátjai. Fekete comgközépig érő csizmát visel fekete nadrággal. Teste még kabáton keresztül is vékonynak hatott. Arca enyhén lebarnult, biztos szolizott. Szőke hosszú haja egyenes tincsekben omlott vállaira. Totál az ellenkezőm volt, mégis azt éreztem én eltörpülök mellette. Szép volt. Túlságosan is.

-Látom már utódom is van! - mér végig gúnyosan, én pedig megszólalni sem merek. Egész testem remeg.

Elállok az útjából, mert olyan lendülettel indul meg a mögöttem még nyitva álló ajtó felé, hogy félő volt, felken a falra. Az ajtót kíméletlenül csapja be maga mögött, aminek hatására igencsak összerezzenek és megsemmisülve nézek Szoboszlaira, aki földbe gyökerezett lábakkal áll tőlem pár méterre.

-Ez mi a picsa volt? - suttogom magam elé és mindent olyan zavarosnak érzek, pedig pár órával ezelőtt épp tisztázódni látszódtak érzéseim.

-Nina, te meg hogy kerülsz ide? - kérdezi idegesen, miután feleszmélt, hogy igen, ez a valóság. Sírni tudtam volna.

-Szerettem volna veled beszélni, de nem gondoltam, hogy épp valami közepén vagy - szavaimnak kicsit gúnyos csengésük volt, amivel tudtam, hogy nem érek el sok jót.

-Nem kellett volna idejönnöd! - rázza fejét és idegesen hajába túr - Különben is! Ez magánlaksértés! - hirtelen csak arcába voltam képes nevetni ettől a hülye mondatától.

-Tudod is, hogy mi ennek a kifejezésnek a jelentése? - bár nem ez volt a legfontosabb kérdés, amit szerettem volna neki szegezni. - Ki volt ez a lány Dominik? - kérdezem halkabban és most ő sem mosolyodik el annak ellenére, hogy végre keresztnevén szólítom.

-Ő Anett volt, a volt barátnőm - sóhajtja és tesz felém egy bizonytalan lépést.

-Mikor szakítottál vele? - kérdezem kíméletlenül és most már szeretném tudni az igazságot.

-Nina . . . - sóhajtva nyúl kezemért, de elhúzom előle, így visszaengedi maga mellé sajátját.

-Azt kérdeztem mikor?! - ismétlem meg kérdésemet idegesen. Ajkait szólásra nyitja, de választ nem ad. - Együtt voltál vele, amikor mi . . . lefeküdtél velem? - csuklik el hangom a végére, ő pedig fájdalmas arccal néz szemeimbe, amik gyűlölettel és csalódással vannak felé.

-Igen - kapja el rólam szemeit, én pedig nem akarom elhinni, hogy tényleg ekkora szemétláda volt. Felfordul tőle a gyomrom és attól, hogy velem csalta meg szegény lányt. Undorító.