𝐕𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤𝐡𝐞𝐳 | 𝐒𝐳𝐃

𝟏𝟕. 𝐌𝐚𝐣𝐨𝐦

N I N A

Jól érzem magam Lipcsében. Minden hétköznap edzéseim vannak és tornák, amik segítenek, hogy fizikálisan helyre jöjjek. A vizsgálatok azonban nem a várt eredményt mutatták, ami nagyon lelombozott. Pedig úgy éreztem, visszanyertem régi formámat, de be kellett látnom, hogy csak akartam. Még nagyon sokat kell azért tennem. Ez pedig azt jelentette, ki kell hagynom Aachent és csak tévéből figyelhetem a válogatott hajtókat. A szívem szakadt meg, akkor pedig pláne, amikor Dominik az edzőtáborukból sírva hívott fel. Mindketten tudtuk, hogy úgy utazik el, számolni kell azzal is, hogy nem fog bekerülni a válogatott szűk keretébe az Eb-re. Mégis fájt neki, hogy sérüléséből ő sem tudott időben felépülni. Nehéz volt megélnie, hogy most is csak a tévéből figyelheti a csapatot. Nagyon sajnáltam őt, hiszen egy álma volt, hogy Eb-n szerepeljen főleg úgy, hogy ő rúgta ki szó szerint a csapatot a kontinenstornára. Tudom, hogy mit érez most és mennyire nehéz ezt feldolgoznia, de biztosítottam, hogy támogatom és mellette vagyok. A legfontosabb pedig az, hogy tényleg helyre jöjjön és ősszel játszhasson a Vb selejtezőkön és végre bemutatkozhasson a Bundesligában. A teljes értékű edzéseket még nem kezdte el, de jól halad afelé.

Megbeszéltük, hogy az edzőtábor után haza jövünk Magyarországba és budapesti lakásában fogjuk tölteni azt az egy hónapot, amit szabadságként kapott. Még egy utazás is belefért az Eb előtt, ahol mindketten kellően lebarnultunk, főleg ő...

A lovaim hazakerültek családom birtokára, ahol papa foglalkozott velük, mert szerinte nekem is kell egy kis pihenés. Tényleg igaza volt. Én is nagyon feszült és csalódott voltam, mint Szoboszlai. Ennek ellenére próbáltuk egymást segíteni és ez meg is látszott a kapcsolatunkon. A családja iszonyat jófej és nagyon szeretek náluk lenni, a kishúga Szofi pedig továbbra is imád.

Éppen Fehérvárról indultunk haza, ahol most kivételesen Bendivel és újdonsült barátnőjével, Leilával találkoztunk. Az én focistám pedig hozta a formáját, így a vacsora során többször is oldalba kellett könyökölnöm őt. Nem értem, hogy lehet ennyire laza. Mondjuk pont ezt szeretem benne.

Örülök, hogy tanácsaink meghozták gyümölcsüket és Bendi összejött a lánnyal, aki tényleg egy tünemény, ahogy mesélte nekünk. Nagyon közvetlen és normális. Illik a hátvédhez.

-Te komolyan Pálinka Sunrise-t hallgatsz? - bukik ki belőlem a nevetés hirtelen, amikor Dominik lejátszási listáján meghallom Geszti Péter egyik legjobb számát. Kérdésem miatt elég furcsán pislog rám.

-Te meg komolyan ismered? - kérdez vissza végignézve rajtam, mintha nem nézte volna ki belőlem.

-Vidéken nőttem fel bolond, ezeken szocializálódtam - válaszom értetlenül és még mindig nem tudom abbahagyni a kacarászást.

-És én komolyan veled vagyok együtt - állapítja meg pimasz mosollyal arcán, amiért könyöklőn pihenő karjára csapok.

Dominik lakása a Rózsadombon nagy volt. Túlságosan is. Mégis élveztem, hogy vele lakhatok együtt. Igaz, hogy alig voltunk a lakásban, mert folyton csináltunk valamilyen programot, néha napján jól esett csak úgy lenni vele az ágyban és valami hülye filmet nézni. Neki is szüksége volt a pihenésre, hiszen hetente többször is lejárt Fehérvárra az apjának az edzőközpontjába a gyerekek edzéseire, és sokszor saját magát is kicsit formában tartotta.

Dominik nagyon várta az Európa-bajnokságot még így is, hogy szembe kell azzal néznie, hogy nem lehet ott. Mellette voltam és minden meccset együtt néztünk  meg. Vagyis az elsőt az ő családjával. Fenomenális volt, ahogy apjával osztották az észt a tévé előtt, amíg én és édesanyja Szofival játszottunk. A többi csoportmérkőzést viszont otthon néztük.