𝐕𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤𝐡𝐞𝐳 | 𝐒𝐳𝐃

𝟕. 𝐆𝐲𝐞𝐧𝐠𝐞

N I N A

-És együtt mentetek a lovakhoz? Ez olyan romantikus! Látod én mondtam, hogy tetszel neki! - sipítozik a kamerába Dorina, én pedig szemeimet forgatom.

-Kérlek - sóhajtok. - Csak elhozott a kórházból és ennyi. Nincs ebben semmi, haverok vagyunk. - teszem hozzá csendesen.

-Haverok? - ugrik fel mindkét szemöldöke, én pedig megbánom, amit mondtam - Egy hete még ki akartad nyírni, most meg a haverjának tartod magad?!

-Még most is vannak pillanatai, amikor megtenném! - jelentem ki határozottan, amiért kapok egy hangos nevetést a kamera másik végéről. - Érted te, miért kedves?

-Nem, de szerinted miért járkált volna be a kórházba meg hozott el a hotelbe, ha utálna? - kérdezi elgondolkodva. Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak. - Szerintem legtisztább lenne, ha rákérdeznél.

-Dehogy kérdezek - hőkölök vissza azonnal tanácsa után. - Te randizol a haverjával, miért nem kérdezed meg tőle te. Az nem olyan feltűnő! - rántok vállat, s közben átülök másik lábamra a kanapén, mert teljesen elzsibbadtam. Ahogy már kezem is, de a másikkal még a telefont se tudom megfogni rendesen.

-Azért életem, mert az lenne aztán a feltűnő - neveti el magát, és belátom, hogy igaza van.

-Hát jó, akkor sosem tudom meg - sóhajtok lemondóan - Bár amúgy sincs jelentősége.

-Ja persze. Te belezúgtál a srácba! - jelenti ki szemrebbenés nélkül, nekem viszont elkerekednek a szemeim szavai hallatán.

-Ez nem igaz! - vágom rá szinte azonnal. - Még mindig utálom, csak már kevésbé.

-Ha ő se bunkó, akkor te se legyél vele az - figyelmeztet, mintha én ilyenre képes volnék. Igen, képes lettem volna, ezért is figyelmeztetett. Ismer, mint a rossz pénzt.

-Ő bunkózik, már három napja nem hallottam felőle - vonok vállat csalódottan és tényleg kíváncsi vagyok, mi van vele. Lehet, hogy azt várja, most én keressem.

-Mi lenne, ha ráírnál vagy esetleg fel is hívhatod! - javasolja vidáman.

-Nem is tudom, nem akarok túl sok lenni. Nyilván jó, hogy volt eddig társaságom, mert egyedül vagyok, de neki is van élete és barátai. Nem akarok a nyakán lógni - adok logikus választ, amire aprót bólint és belátja, hogy végül is ebben igazam van.

-Ha írsz neki egy rövid hogy vagy üzit, attól még nem fog soknak érezni - vált vissza a témához mégis - Biztos örülne. Lehet, hogy erre vár!

-Na jó legyen - sóhajtom beleegyezően és feltápászkodok a kanapéról, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Tetszik ez a kis lakás szerűség, nagyon otthonosan érzem benne magamat annak ellenére, hogy teljesen idegen a hely. - És mi van veled meg Haalanddal? - kérdésemre szégyenlősen elmosolyodik.

-Hát....igazából nagyon cuki. Mindennap beszélünk, fel szokott hívni és elküldte már hétvégre a jegyemet is, ami egyenesen Dortmundba szól.

-Ezek szerint kimész hozzá? - kérdezem izgatottan mosolyogva. - Na ez a romantikus, nem Szoboszlai. - teszem hozzá szemforgatva. Egyszer kiesnek a helyükről.

-Igen, anya is támogatta a dolgot, szóval ja - rágja szája szélét. - Csak azért mégis.... tudod mégis olyan hihetetlen ez az egész. Pont Erling Haaland? Ez valami álom lehet - nekem is nevetnem kell, de szerinte nincs mitől tartania.

-Haaland aranyos és tetszel neki, nem lesz baj. Jobban megismeritek legalább egymást. Mész a meccsére is? - kérdezem, hiszen hallottam tőle, hogy lesz meccs és gondoltam, hogy Haaland majd úgy intézi, hogy Dorina megnézhesse őt élőben is játszani.