𝐕𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤𝐡𝐞𝐳 | 𝐒𝐳𝐃

𝟏𝟔. 𝐌𝐞𝐧𝐭𝐡𝐞𝐭𝐞𝐭𝐥𝐞𝐧

N I N A

Nagyon reméltem, hogy mire lesétálok a nappaliba, Szoboszlainak nem lesz semmi baja és ki tudta heverni a tegnapot. Babarózsaszín melegítő szettemben szeltem a lépcsőfokokat és sétáltam be a nappaliba a még alvó focistához. Rendesen kiütötte magát. Anya a konyhából kikukucskálva intett nekem, amit mosolyogva viszonoztam, majd helyet foglaltam a kócos hajú fiú mellett és óvatosan simítottam kezemet vállára. Oldalán feküdt felém fordulva és csak nagyon nehezen nyitotta ki szemeit, először nem is hiszem, hogy realizálta, hol van.

-Szöszke - emeli rám tekintetét végül és olyan rekedt hangon szólal meg, hogy majdnem elnevetem magamat. Helyette mosolyogva vezetem kezemet arcára.

-Hogy érzed magad? - kérdezem kedvesen és haját kicsit megigazgatom, bár ezen inkább egy fésülködés segítene leginkább.

-Olyan másnaposnak érzem magam, mint a kurva élet - sóhajtja, miközben próbál felülni, de nem biztos, hogy ez olyan jó ötletnek bizonyult.

-Gyere, segítek felmenni zuhanyozni, utána meg enned kellene valamit - húzom le róla a takarót és segítek neki felállni.

-Most arra célzol, hogy büdös vagyok? - húzza fel szemöldökét sértődötten.

-Szerencsére nem, de egy zuhany jól fog esni meglátod. Különben sem lenne jó, ha bárki itt látna ilyen állapotban, elég, hogy anya reggel óta rajtad röhög - nevetem el magam anyára nézve, aki minket néz mosolyogva egy kávés bögrével a kezében. Igazi kávéfüggő.

-Ohh, jó reggelt! - néz felé Szoboszlai és zavartan elmosolyodik.

-Jó reggelt Dominik! - köszön neki, majd visszasétál a konyhába. Szoboszlait felhúzom a kanapéról és meglepően stabil.

-Zuhanyozni is segítesz? - fordul felém a focista csibészes mosollyal és egy pillanatra nem úgy fest, mint aki a végét járja, mert másnapos.

-Úgy látom annyira nem ütötted ki magad, hogy ebben is segítségre szorulj! - húzom felfelé a lépcsőn, persze nem sietve, nehogy megszédüljön, mert tutira nem tudnám megtartani.

-A nagyapád ütött ki már mondtam! Nem tudom, miket rak abba a borba, de egyértelműen engem akart szívatni - hárítja még mindig a dolgokat, én pedig nevetve rázom fejemet.

-Itt nem a borral volt a baj, hanem azzal a négy-öt felessel, amit megittál előtte! - nézek rá jelentőségteljesen.

-Te számoltad? - vonja fel szemöldökét meglepetten.

-Csak azt, amit előttem ittál meg. Na gyere, hozok be neked tiszta ruhát - húzom a fürdőbe, majd magára hagyva megyek át szobámba tiszta ruhát vinni neki. Mire visszaérek, már csak egy alsónadrágban áll a tükör előtt és haját igazgatja. Hiú.

-Ha lezuhanyzok, utána visszadőlhetek aludni? - kérdezi felém fordulva, miután letettem a kis székre a ruháit.

-Vissza - ütögetem meg finoman arcát, majd készülök magára hagyni. Kezem után nyúlva bír maradásra.

-Sajnálom a tegnap estét - néz mélyen szemeimbe, de én csak elmosolyodom.

-Nincs semmi baj. Előfordul az ilyen. - csupasz vállara vezetem kezeimet és érzem, milyen forró a bőre, ahogy találkozik az én hideg kezeimmel. Mégsem szól érte.

-Azért este aludhatok veled? - arcomra puszit nyom és igazán örülök, amiért most nem próbálkozik a csókkal.

-Miért mit hittél, hol kell aludnod? - ráncolom szemöldökömet.