𝐕𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤𝐡𝐞𝐳 | 𝐒𝐳𝐃

𝟏𝟓. 𝐏𝐞𝐫𝐯𝐞𝐫𝐳 𝐝𝐢𝐬𝐳𝐧𝐨́

N I N A

Telefonom idegesítő csörgését pillanatok alatt hallgattattam el, ahogy kinyomtam az ébresztőt. Legszívesebben én is aludtam volna, hiszen rám fért és végre a körülmény adott volt hozzá. A mellettem szuszogó fiú felé fordultam, aki résnyire nyitotta szemeit, majd mikor észrevette, hogy figyelem, gyorsan becsukta szemeit és úgy tett, mint aki alszik még.

-Jó reggelt hétalvó! - hajolok arcához és egy apró puszit nyomok borostájára.

-Kizárt, hogy már fél hat legyen, csak most aludtam el - mormogja a párnába és nem úgy néz ki, mint aki tényleg fel akarna kelni.

-Gyere mert fognod kell a malac farkát - nevetek szórakozottan és bár én is álmos vagyok, muszáj felkelnünk.

-Nem lehetne, hogy te az enyémet? - kérdezi hirtelen, egyik szemével félve rám pillant. A szám is tátva marad, mire elneveti magát. - Csak vicceltem! - húz magához még mindig nevetve és finom csókot hint ajkaimra.

-Túl sokat képzelsz magadról! - meredek rá, miután elvált ajkamtól.

-Ne haragudj - öleli át derekamat, majd a takaró alatt óvatosan fölém mászik és nyakam minden egyes pontját apró csókokkal hinti be, ami nagyon jól esik.

-El fogunk késni - sóhajtom, amint feltűri pizsamám felsőjét és hasamat is puszikkal hinti be, amitől izmaim megfeszülnek és ezt ő is érzi.

-Ne stresszelj már ennyit szöszke! Lazíts kicsit! - pizsama nadrágomból gond nélkül bújtat ki, amivel együtt érzem, hogy bugyimat is leszedi rólam. Bármennyire szeretnék, nem ellenkezek. Engedem, hogy lábaim közé helyezkedjen el és készségesen nyitom szét őket, ezzel zöld utat adva neki.

Ujjaival finoman simogat, míg belső combomon nedves csókokat hagy és egyre fentebb haladva megérzem meleg leheletét érzékeny pontomnál, amin gondolkodás nélkül húzza végig nyelvét, én pedig nem tudom magamba fojtani nyögésemet és rohadtul remélem, hogy szüleim nem fogják mindezt meghallani, mert már lent vannak és készülődnek. Kezeivel alhasamat simogatja, miközben nyelvével kínoz, s végül két ujját is felnyomja, én pedig teljesen kész vagyok tőle. Kezeimmel a lepedőt markolászom. Addig masszíroz, míg meg nem érzem azt a csodálatos érzést, ami egész testemet átjárja és hirtelen levegőt is elfelejtek venni. Lecsukva szemeimet érzem, amint lenyalja nedvemet alaposan, közben a takarót megfogva dobom le magamról, ezzel elém tárul egy lábaim között vigyorgó Szoboszlai, akinek minden bizonnyal tetszett kipirult arcom, amit éreztem, hogy lángol.

-Istenem - döntöm hátra testemet és próbálom rendezni légzésemet, közben a focista fentebb kúszik és finom csókot lehel ajkaimra.

-Már nem haragszol annyira, igaz? - incselkedő mosollyal fürkészi arcomat egészen közelről, én pedig hátát simogatom pólóján keresztül.

-Már csak egy egészen picit - hunyorgok rá, amin elmosolyodik. - Most pedig jobb lesz, ha tényleg felöltözöl - tolom el magamtól, hogy ki tudjak mászni alóla.

-Itt egyedül neked hiányos az öltözéked - kacsint rám nagyképűen az ágyon könyökölve. Nem fejezte ki nemtetszését, hogy nem viszonoztam tettét. Bizonyára nem is lett volna rá idő és abszolút nem voltam ahhoz megfelelő hangulatban.

-Öt perced van - vágom hozzá párnámat, amit nevetve elvesz arcáról.

Fehérneműmet visszaveszem magamra, mert így csak nem léphetek ki a folyosóra. Világoskék szaggatott farmeromat veszem magamhoz és egy elnyűtt, de nem annyira gáz pulóvert. Ez az egyik disznótoros szettem, amit nem sajnáltam, ha baja lesz. A fürdőbe zárkózok, hogy egy gyors tisztálkodást követően felöltözhessek és átadjam a terepet a focistának, aki egy laza melegítő szettben jött utánam a lépcsőn. Haját most hagyta kicsit göndörödni, de nem volt vészes. A konyhában anya, apa és a nagyanyám már a reggelijük végénél jártak, én pedig kicsit félve köszöntem nekik a focistával az oldalomon.