𝐕𝐢𝐬𝐬𝐳𝐚 𝐚 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐭𝐞𝐤𝐡𝐞𝐳 | 𝐒𝐳𝐃

𝟏𝟒. 𝐒𝐭𝐫𝐢𝐜𝐢

N I N A

Ujjaimat tördelve néztem ki a taxi ablakán, miután leszállt a gépem Ferihegyen. Tudtam, hogy anyáék elfoglaltak a holnapi disznótor miatt, így mondtam nekik, hogy nem kell eljönniük értem, majd megoldom.

Furcsa volt újra Magyarországon lenni másfél hónap után. Amikor februárban kimentünk a versenyre még szürke télies idő volt, most viszont kezdett látványosan tavaszodni, az idő is sokkal melegebb volt, mint Lipcsében. Hiányzott már mindez. Ennek ellenére tegnap aláírtam a szerződést és elküldtem az igazgatónak, miszerint 5 évre a Redbull csapatát fogom erősíteni. Szerettem volna elújságolni ezt is Szoboszlainak a tegnapi után, viszont az, hogy mindennemű megkeresést mellőzve nem jött vissza este, az megintcsak kiverte nálam a biztosítékot. Megint engedtem magamat átverni. Pedig olyan meggyőző volt az a kis vallomása és őszintének láttam, mégsem értettem mire volt ez jó, ha nem is jelentkezik. Csak gondolnom kellett rá, telefonom ölemben rezegni kezdett és az ő nevét írta ki. Egy darabig néztem, majd határozottan nyomtam meg a piros gombot, ezzel elutasítva a hívást.

-Megérkeztünk kisasszony - szólal meg a sofőr kedvesen, én pedig felkapva fejemet észlelem, hogy tényleg közeledünk a falu végében levő családi birtokunk felé.

Elmosolyodom, amint meglátom, hogy a kapu nyitva áll, így a taxis gond nélkül parkol le udvarunkban, ami sokkal szebbet mutatott virágokkal, mint legutóbb, amikor láttam. Az autóból kiszállva rendezem a fuvaromat, majd elköszönök a taxistól és egy sóhaj kíséretében a nagy emeletes ház lépcsője felé kezdek sétálni, de ekkor anyukám és barátnőm rontanak ki az ajtót és rohannak felém. Elnevetem magam, mikor Dorina olyan lendülettel ugrik nyakamba, hogy majdnem elesünk.

-Jajj de hiányoztál már! - szorít magához. Nekem is hiányzott a bolond feje.

-Te hogy hogy itt vagy? - tolom el magamtól mosolyogva, nem mintha nem örülnék neki.

-Ugyan kérlek, hogy hagyhatnék ki egy Wagner családi disznótort - legyint nevetve és igen. Ez már nagy hagyomány nálunk. Ilyenkor jön össze a család, amit nagyon szerettem. Meg volt a hangulata.

-Milyen utad volt kincsem? - ölel magához anya is mosolyogva.

-Fárasztó - sóhajtom és nem emiatt vagyok ennyire letört, mint a bili füle.

-Gyere csinálok neked egy teát - öleli át vállamat és sétálunk közben a ház felé.

Bent megcsap sütemények tömkelegének illata. Igen, disznótorok alkalmával általában felszalad rám csak úgy két kiló. Most még nyugodtabb szívvel fogok enni, tekintve, mennyit fogytam.

-Ninácska! - kap fejéhez nagymamám, amint meglát a konyhába belépni.

-Szia mamszi! - sétálok hozzá és nem törődve, hogy piros köténye kicsit lisztes, szorosan magamhoz ölelem. - Mi finomat sütsz? - nézek körbe, hiszen mindenhol tálcák és alapanyagok voltak.

-Csak egy kis mézest, a kedvencedet - mosolyodik el, majd hajamat megigazgatja ujjaival - Kislányom, te fogytál! Olyan sovány az arcod - állapítja meg szemöldökét ráncolva. - Gyere, egyél pogácsát - veszi el az asztalról a nagy tál sajtos pogácsát és orrom alá dugja, én pedig tudom, muszáj ennem legalább egyet belőle.

-Felmegyek átöltözni - közlöm családom női tagjaival tervemet, akik egy bólintással adják tudtomra, hogy nem bánják. Dorina természetesen velem együtt sétál fel az emeletre. El kell neki mondanom, mi történt tegnap.

-Mi a helyzet? Látom rajtad, hogy megint padlón vagy - csukja be magunk mögött szobám ajtaját, én pedig sóhajtva leülök ágyamra.

-Beszéltünk tegnap - kezdek bele halkan, mire felvonja szemöldökeit és azonnal letelepszik mellém.