A Bukott Angyal /P.M\

Új esély

“Words can only hurt if they come from people you love, love no one, and no one can hurt you”

Mindenre számítottam a mai nappal kapcsolatban, de arra pont nem, hogy a Bosszúállókal fogok harcolni rövidnadrágban es gumipapucsban.
Wanda mellettem emelt fel egy teherautót és hozzávágta az egyik rablóhoz.
Egy ember kezdett el rohanni a torony felé mire én is futni kezdtem felé. Pontosabban futottam volna utàna, ha valaki nem kapja el a lábamat.

Viszont az az erős férfi kéz erősen markolta bokámat, amiért elestem. Arccal lefelé pihentem a földön, a tàmadóm pedig a lábamat fogta. Észhez kaptam és erősen fejberúgtam mire az elengedett és felàllt. Én is felàlltam majd végignéztem a lábamon. Horzsoláson horzsolás volt, lábamról csöpögött a vér.
A férfi hirtelen kicsapta balra bal kezét mire a markában lévő kés kétszeresére nőtt.
-Gyere, cicám! - indult el felém morcosan mire szemöldököm a magasba szökött.

Az idő hirtelen lelassult körülöttem. Az egyik férfi rohamosan közeledett felém, míg a másik szélsebesen haladt a torony felé. Közben ott volt a gondolat, hogy mégis miért segítek nekik és miért nem ölöm meg a Bosszúállókat?
Hirtelen ötletből vezérelve lekaptam a lábamról a kettő gumipapucsot majd a fejéhez vágtam támadómnak mire az összezavarodott.
-Pietro! - ordítottam mire az illető kettő másodperc alatt termedt elöttem és fellökte a késes csávót.
-A toronyban van egy! Elfogja lopni a szert! - kiáltottam ijedten, mire a fiú összezavarodva nézett, hol rám, hol pedig az eszméletlen férfire.
Felkapott és szélsebesen haladtunk együtt a torony felé.

𓃲

-Igyunk a győzelemre! - kiàltotta Stark a nappaliban lévő dohányzóasztalon állva és felmutatta kis poharát, aminek alkohol volt.
Felszólítására mindenki leöntötte a poharának a tartalmát, csak én néztem a csapatot némán.

Amit ma tettem az biztos nem volt ínyére a Satani Fortinak. Előbb utóbb meglesz a tetteimnek a következménye, félek csúnyán megjàrom.
-Mizu, édes? - ült le elém Pietro majd elém helyezett egy poharat.
-Semmi. - suttogtam halkan és tekintetemet a folyadékba tapasztottam.
Hajam az arcomba borult, ezzel eltakarva a kíváncsi tekintetektől. Hirtelen kisöpörte loboncomat arcomból, Pietro majd gondterhelt tekintettel vizslatta a fejemet.
-Itt van egy kis karcolás. -szólalt meg majd hüvelykujjával eltörölt egy kis vért a sebről.
-Nem nagy cucc. - rántottam vállat.
A fiú felállt majd elsétált. Pár perc múlva egy sebtapasszal tért vissza amit a sebre ragasztott. Elégedetten ült le elém majd mosolyogni kezdett, de amikor látta, hogy én nem viszonzom cselekedetét, a vigyor lefagyott az arcáról.
-Ascian, mi a baj? - suttogta lágyan de nem válaszoltam, inkább fogtam magam és elmentem.

Elmemtem a sötét szobába, visszatértem a sötétségbe simét. A szobámban Satani Forti fogadott.
-Gyermekem! - kezdett bele mire félbeszakítotttam.
-Ne haragudjon rám! Könyörgöm! - borultam térdre.
Satani Forti hatalmas kezeit a hajamba vezette majd megsimogatta azt.
-Mindenki hibázik, gyermekem. Adok neked esélyt, hogy kijavítsd! - utalt Pietróra majd eltűnt.