A Bukott Angyal /P.M\

Démoni játék

"I used to build dreams about you"

-Miről beszélsz? - kérdeztem és beleittam a kakaómba.
-Hogy nincs barátod? Mármint, démon vagy. Azok bàrkit megkaphatnak, nem? - kérdésére elmosolyodtam majd feleltem.
-Azért ez nem így megy, édes. A férfiak kilencven százaléka kihasznàlt. -szürcsöltem a löttyöt.
-De szoktam velük jàtszani! - tettem gyorsan hozzà, hogy ne tűnjek annyira szànalmasnak.
Pietro mélyen elngondolkodott, én pedig vagy ötször vertem magam fejbe képzeletben.

-Milyen játékot?
-Neked nem tetszene! - legyintettem de ő erősködött.
-Ú, ez valami démoni játék? - vàgott perverz fejet mire nevetve válaszoltam.
-Nem. Igazából az a lényege, hogy nem szerethetsz bele a màsikba. Együtt kell vele lenned, de nem szeretheted. Érted. - raktam be a mosogatóba  a bögrét.

Pietro ismét gondolkodásba esett.
-Szívesen kipróbálnàm! - jelentete ki mire félrenyeltem a nyálamat.
-Tessék? - köhögtem még mindig amit ő szórakozva nézett.
-Játszuk a játékot! - parancsolta mire szemeim tágra nyíltak. Majd eszembe jutott, hogy kivagyok, kihúztam magam és kezet nyújtottam.
-Ha beszàllsz, nincs kiszàllás. Csak ha nyersz. Vagy ebben az esetben, ugye ha veszítesz! - kacsintottam rà mire ő megràntotta a kezemet, ezzel a testéhez húzta az enyémet.
Kezével felemelte àllamat és suttogva megszólalt.
-Nem fogok veszíteni, szivem!
Közeledni kezdtem szájàhoz majd amikor már elötte voltam, megszólaltam.
-Ahogy én sem. - beszélés közben ajkam az övéjéhez ért.

Majd ellöktem magam Pietrótól és elindultam a szobába.

𓃲

Másnap reggel ordításra keltem. Ijedten pattantam ki az ágyból és téptem fel az ajtót. Rövidnadràg és póló volt rajtam, ezért kirázott a hideg ahogy kimásztam a meleg takaró alól.
A folyosón senki sem volt, viszont hallottam egy szintel lentebb történik valami. Fegyver csattogást hallottam, majd lövést. Aztàn felhangzott egy nagyon simerős hang.
-Tedd le a fegyvert! - Vasember határozottan szólalt meg.
Lefutottam egy szintel lejjebb, de nem làttam senkit. Odafutottam az abkahoz és làttam, hogy az utcàn tüzelnek, és ejtenek túszokat. Le kell jutnom.

Háttébb léptem, körülbelül kettő lépést majd kiugrottam az ablakon. Reménykedtem, hogy mi, démonok tényleg nem vagyunk annyira törékenyek, ugyanis ha hazudtak, akkor most csúnyàn megjàrom. Ahogy leérkeztem kissé beütöttem a lábam, de ettől függetlenül jól voltam.
Elbújtam egy szemeteskuka mögött és figyeltem az eseményeket. Összevoltam zavarodva. Ha most belépek a harcba, segíteni fogok a jónak. Ami, valljuk be nem az én dolgom.

Hirtelen fuvallattal megérkezett Pietro mellém.
-Üdvözlet cicám. Felkeltél? - nézett végig rajtam Pietro mire nem reagàltam.
-Mi történik? - kérdeztem és a csatamező felé intettem a fejemmel.

-Túszokat ejtenek. Valami szert akarnak lopni Tonytól, ami a toronyban van.
-nézte az embereket.

-Segítesz?
Na igen, pont ezt a kérdést akartam elkerülni.
-Már miért tenném? -  kérdeztem vissza mire ő elvigyorodott.
Kezét arcomra vezette és megszólalt.
-Ha játszani tudsz, akkor harolj is! - kacsintott mire visszavágtam.
-Nem làtom az összefüggést. -panaszkodtam.
-Legyél jó kislány! - kért a fiú najd elment és egyedül hagyott a kuka mögött.

-Egyszer mindenkinek ki kell lépnie a sötétségből! - sóhajtottam egy hatalmasat majd kimásztam a kuka mögül.