A Bukott Angyal /P.M\

Becenév

"You killed me"

-Ne add fel, Jimmy! Menni fog! - hallottam egy nagyon vékony hangocskát. Résnyire nyitottam ki szemeimet, majd körbenéztem a szobában.
Pietro még mindig mellettem ült, éreztem az ágyon. Igaz, mostmár nem simogatott, amit legbelül bànok, de jobb ez így. Gondoltam, megfordulok, hagy lássam, hogy mit néz.

A tévében egy gyerekcsatorna ment, pizsomás hősök rohangàltak a műsorban. Pietro nem vette észre, hogy nézem, szinte megbabonázva figyelte a műsort. Kezében kávét tartott, éreztem az illatát. Pár pillanatig figyeltem a gyerekes fiút, majd megszólaltam.
-Tetszik?

A fiú azonnal ràmkapta a tekimttetét mire elnevettem magam.
-Ez nem az aminek látszik! - ellenkezett rögvest.
-Aha, aha! - vihogtam tovàbb mire a fiú lerakta az éjjeliszekrényre a bögrét és visszafeküdt mellém.
-Hogy aludtál, hercegnőm? - kérdezte és kezeit arca, és a párna közé helyezte.
-Hercegnőm? Ez valami új! - vihogtam ismét szüntelenül.
-Nem tetszik? - Pietro nagyon ügyesen válogatta meg a szavait, most is csapdába húzott.
Ha azt mondom, hogy nem akkor valószínűleg egész nap hisztizni fog és kikéne engesztelnem, viszont ha igent felelek akkor olyan mintha közölném vele, hogy szerelmes vagyok belé.

Kétség kívül igaz, hogy ez volt a kedvenc becenevem tőle, de ő erről nem tudhatott.
-Talán. - feleltem. Tökéletes.

Pàr percig csak nézett a fiú majd hàtat fordított nekem.
Elrontottam.

Csak néztem a hátàt majd odabújtam hozzà. Átöleltem hàtulról mire ő sóhajtott egyet. Megfordult majd közölte;
-Tudom, hogy szereted ha így hívlak, kicsim. - simított el egy tincset a hajamból.
-Nem kell bevallanod, mert tudom. - simogatta arcomat mire elpirultam.
Fejemre húztam a takarót, viszont Pietro làtta, hogy mit próbàlok elfedni.
-Te! - sóhajtott majd hanyatt dőlt az ágyban.
Elfordultam tőle, majd kikeltem az ágyból. Nyújtózkodtam egyet majd leültem Pietro székére.

-Mit fogsz ma csinálni? - kérdezte hirtelen a még mindig ágyban fetrengő fiú.
-Valószínűleg a nyakadon lógok, babám. - motyogtam az utolsó szót majd megfogtam a ceruzát és rajzolgatni kezdtem a füzetébe.
-Akkor ma is jó napunk lesz! - hangja csöpögött a szarkazmustól majd kimászott ő is az ágyból.
-Jó, akkor megyek! - léptem az ajtóhoz és kiléptem rajta.

Pietro nem jött utánnam.

𓃲

-Sziasztok! - léptem be a nappaliba, ahol a Bosszúállók beszélgettek.
Most csak öten voltak, a többiek edzettek.
-Mizus, Ascian? - kortyolt bele a kávéjába Tony majd arrébb csúszott, hogy helyet adjon nekem a kanapén.
Leültem mellé, majd végignéztem a társaságon. Steve és Natasha egymással beszélgettek, Bruce társaságában. Míg Tony mellettem ült és maga elé bambult. Pietro egy könyvet olvasott.

-És, mit csináltál tegnal este, Ascian? Kerestelek a szobádban, mert beszélni akartam veled, de nem találtak. - nézett ràm féloldalasan Tony mire lesütöttem a szemem.
-Oh, oh oh! - kiáltotta a férfi majd teljes testével felémfordult.
-Pali van a dologban! Mesélj, milyen?

És ebben a pillanatban eszembe jutott, hogy ez a megfelelő pillanat ahoz, hogy kicsit játszak Pietroval.
-Ne is mondd! Egy borzalom! - vettem fel szerepemet, majd legyintettem egyet és csalódottan hátradőltem a kanapén.
Félszemmel lestem a fiú reakcióját aki még mindig olvasott, de közben idegesen dobogott lábával.