A Bukott Angyal /P.M\

Az igazi férfi

"Not all demons live in  hell"

-Szia, nem szeretnél lelépni? Tudod, ma vettem egy nagyon szép, csipkés, vérvörös fehérneműt és elég kényemetlen. Segítenél levenni? - simította meg Pietro arcát a platina szőke hajú lány.
A mondat hallatára visszafordultam a pulthoz és legurítottam a maradék italomat. Mikor a számba került a folyadék, agyam ismét lejátszotta a lány rettentő béna palizós szövegét mire nevetni kezdtem.
-Valami gond van? - kérdezte a szőke mire ráméztem.
-Nem, dehogy! - legyintettem de tovább vihogtam.
Pietro szórakozottan figyelte a műsort, amit én és az ismeretlen nyújtottunk neki.
-Akkor miért nevetsz? - fonta ösze karjait a lány.
-Tudod, szép lány vagy! - kezdtem bele és folytattam volna ha Pietro nem vág közbe.
-Még, hogy nem szereted a lányokat! - nevetett orra alatt de nem figyeltem szarkasztikus megjegyzésére, hiszen tudtam, hogy most jól odaszúrok neki.
-Szóval csinos vagy, annyi férfit megkaphatnál! Erre te kit választas? - mutattam a mellettem ülő Maximoffra, aki jelen esetben a poharában turkált a citrom után.
Ahogy ezt meglátta, a lány elmosolyodott majd megszólalt.
-Igazad van! - nevetett majd elment.
Mikor elment visszafordultam a poharamhoz és gondolkodni kezdtem.

-Jól hallottam, hogy te nagyjából egy perce azt mondtad hogy van nálam jobb férfi? - fordult felém a fiú de nem figyeltem rá. Mikor ő ezt megunta, kezeit comjaimra helyezte majd magafelé fordított.
-Nálad csak jobb férfi van! - nevettem mire ő közelebb hajolt hozzám.
-Bebizonyítsam, hogy ez nem igaz? - kérdezte és mámoros tekintettel vizslatott engem.
Közelebb hajolt hozzám, mire megragadtam a lehetőséget és én is közelebb hajoltam hozzá.
Mikor a szánk között csak pàr miliméter volt megszólaltam.
-Szívem, nálad még én is jobb férfi vagyok!

𓃲

A legendák úgy tartják, hogy egy démon nem képes részeg lenni, nem képes képzelődni, nem képes érezni.
Nekem, viszont Pietro Maximoff segítségével sikerült megdönteni az első állítást. A sokadig alkoholos ital után azon kaptam magam, hogy vígan táncolunk együtt a párpulton, miközben kezünkben egy újjabb üveget markolunk.

Elöttünk sikított a tömeg, egyszerre mozogtak. Mi ketten próbáltuk túlkiabálni a zenét, több, kevesebb sikerrel. Vadul énekeltünk, teli torokból, talán néha kicsit hamisan. Pietro hirtelen csupasz derekamra helyezte kezét majd közelebb húzott magához.
Mikor vége lett a számnak, a mellettem táncoló fiú leugrott a barna pultról majd felnézett rám.
Szemei csillogtak az izgalomtól, vagy éppen a boldogságtól. Arca egyhén piros volt, göndör tincsei izzadtak voltak. Jobb kezét nyújtotta felém mire feléléptem és engedtem, hogy lesegítsen engem a magas pultról.

Az előző számot szorosan követte a következő, mire Pietro a fülembe suttogott valamit.
Mondatából sikerült elcsípnem a "nem szeretnél" és a "terasz" szavakat így sikerült össze rakni egy nagyjából értelmes mondatot.
Bólintottam egyet mire a fiú felkapott és már a teraszon is voltunk.

A friss, hideg levegő kijózanított, így màr tiszta elmével sétáltam a korlátnál álló fiú mellé.
-Jó hangod van! - szólalt meg a mellettem álló, mire elnevettem magam.
-A tiedről ez sajnos nem mondható el! - vihogtam mire felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Sajnálom, ahogy korábban viselkedtem veled. Sokkal normálisabb vagy, mint gondoltam. - felelte.
-Szivesen barátkoznék veled.

Hirtelen támadt egy ötletem és felültem a korlátra. Pietro összehúzott tekintettel nézett engen.
-Ascian, a tizenkettediken vagyunk. - figyelmeztetett.
-Minden barátság a bizalommal indul. Vagy egy hatalmas titokkal, de mivel ilyen nekünk nincs, így marad az első opció. Én bízok benned Pierre! Te mennyire bennem? - és én ezt fapofával mondtam végig. Ekkorát életemben nem hazudtam.

Pietro aggódva nézett engem mire felàlltam a korlátra. Cipőm megcsúszott, de megtartottam egyensúlyomat, így nem estem le.
-Ascian, gyere le onnan!-lépett felém én pedig elnevettem magam.
-Azt mondják rólad, hogy gyors vagy. Mutasd meg! -mondtam majd kitártam karjaimat és hátradőltem a semmiségbe.
Mielött becsuktam volna a szememet, láttam, hogy Pietro ijedten kapott utánnam, de ezzel nem ért el semmit sem, így sarkon fordult és utánnam rohant.

𓃲

-Ascian! - ütögette arcomat gyengéden Pietro.
Szemeimet óvatosan nyitottam ki, mikor rànéztem a fiúra, ő megkönnyebülve sóhajtot fel.
-Te rohadt démon! - dőlt hátra és elmosolyott.
Felültem majd rànéztem.
-Mi történt? - fogtam a fejemet.
-Nehezebb vagy mint gondoltam, így sokkal gyorsabban zuhantál mint hittem. Nem bírtalak elkapni, éppen csak leérkezés elött bírtalak megtartani, de sajnos kiestél a kezemből.

Pár percig csendben ültem, csak magam elé meredtem.
-Ascian, minden rendben? - ült mellém Pietro és megsimogatta fejemet.
-Fáj valamid? - kérdezgetett egyfolytában.
Hirtelen nevetni kezdtem. Aztán a gondoskodó Pietro felé fordultam.
-Lassú vagy!