A Bukott Angyal /P.M\

Érzések

"I belive in you!"

-Te vagy túl kövér! - húzott fel a földről a fiú majd rámnézett.
Ahogy felfogtam, hogy mit mondott arcon vágtam majd elindultam.
-Ha mégegyszer kövérnek hívsz, megöllek. -morogtam majd összefontam karjaimat.

Pietro mellémfutott és feltett egy kérdést, amire még én sem tudtam a választ.
-Most visszamegyünk a buliba? - kérdezte mire megtorpantam és leengedtem magam mellé kezeimet.
-Ötletem sincs! - meredtem a fiúra aki úgyanolyan bambán nézett vissza rám.

-Van egy ötletem! - kiáltott fel hirtelen, ezzel megtörte a már kettő perce lévő csendet.
-Elmehetnénk egy helyre! - mondta majd elkezdett sétálni.
-Megakarsz erőszakolni? - sétáltam mellé, mire ő elnevette magát és megàllt.

Én is megálltam. Lenézett rám majd elmosolyodtt.
-Nemtudom, hogy milyen következménye lenne. - mondta komolyan mire lefagyott a mosoly az arcomról.
-Te tényleg... - kezdtem bele mire ő nevetve szakított félbe.
-Sosem bántanék egy lányt! - mondta majd felkapott karjaiba.

-Mit csinálsz? - kérdeztem megilletődve.
-Megyünk a bokorba! - kacsintott.

Perverz vicc volt, mégis biztonságban éreztem magam vele. Először éreztem teljes biztonságban magam.

𓃵

A nap hétágra sütött, melegítette testemet. A homokban feküdtem. Mikor felemeltem fejemet, mellettem valaki mozogni kedzett.
Lpettn pillantottam felé.
-Pietro? - kiàltottam fel. A fiú szemei kipattantak én peodug felálltan.
Pietro byújtózott egyet a homokban majd a végén ő is felkelt.
-Mit keresünk itt? - néztem körbe ijedten.
A tenger vadul hullázott, vltak hullámok amik elérték lábunkat is.
-Mittudkm én! Adj egy fájdalomcsillapítót! - táplászkodott fel.
-Mégis honnan szerezzek neked fájdalomcsillapítót? - ordítottam rá idegesen.
A fiú a fejéhez kapott és visszadőlt a honokba.
-Pieteo! Ne viselkedj úgy mint egy gyerek! - mondtam de nem hatott rá.

Negragadtam kettő làbát majd nagynehezen húzni kedztem a tenger felé.
-Mit csinálsz? - nyögte a fiú mire elnevettem magam.
Mikor odaértem a tengerhez belehúztam a fekvő fiút és rohanni kezdtem.

Hátrapillantottam, hogy felkelt-e màr a másnapos Lietro de sehol sem láttam. Abban a pillanatban nekifutittam valakinke maitől a homokba huppantam.
-Ascian! - sóhajtott a vizes fiú.

Hófehér, vizes ingje izmos mellkasára tapadt. A víz miatt átlátszóvá vàlt, így belátást nyerhettem egész mellkasára.
Szemeimet a felsőtestén pihentettem, de amikor észhez kaptam elkaptam onnét őket.
"

I belive in you!"

-Te vagy túl kövér! - húzott fel a földről a foú majd rámnézett.
Ahigy felfogtam, hogy mit mondott arconvágtam majd elindultam.
-Ha mégegyszer lövérnek hívj, megöllek. -morogtam majd összefontam karjaimat.

Pietro mellémfutott és feltett egy kérdést, amire még én sem tudtam a választ.
-Most visszamegyünk a buliba? - kérdezte mire megtorpantam és leengedtem magam mellé kezeimet.
-Ötletem sincs! - meredtem a fiúra aki úgyanolyan bambán nézett vissza rám.

-Van egy ötletem! - kiáltott fel hieteken, ezzel megtöete a nár kettő perce lévő csendet?
-Elnehetnénk egy helyre! - kondta majd elkezdett sétálni.
-Megakrsz erőstakolni? - sétáltam mellé, mire ő elnevette magát és megàllt.

Én is megálltan. Lenézett rám majd elmosolyodtt.
-Nemtzdom, higy milyen következménye lenne. - mondta komolyan mire lefagyott a mosoly az arvomról.
-Te tényleg... - kedztem bele mire ő nevetve szákítot félbe.
-Sosem bántanék egy lányt! - mondta majd felkapott karjaiba.

-Mit csinálsz? - kérdeztem megilletődve.
-Megyünk a bokorba! - kacsintott.

Perverz vicc volt, mégis biztonságban érezgem magam vele. Először éreztem teljes biztknságban magam.

𓃵

A nap hét ágra sütött, melegítette testemet. A homokban feküdtem. Mikor felemeltem fejemet, mellettem valaki mozogni kedzett.
Lepetten pillantottam felé.
-Pietro? - kiàltottam fel. A fiú szemei kipattantak én pedig felálltam.
Pietro nyújtózott egyet a homokban, majd a végén ő is felkelt.
-Mit keresünk itt? - néztem körbe ijedten.
A tenger vadul hullázott, voltak hullámok amik elérték lábunkat is.
-Mittudom én! Adj egy fájdalomcsillapítót! - táplászkodott fel.
-Mégis honnan szerezzek neked fájdalomcsillapítót? - ordítottam rá idegesen.
A fiú a fejéhez kapott és visszadőlt a homokba.
-Pietro! Ne viselkedj úgy mint egy gyerek! - mondtam de nem hatott rá.

Megragadtam kettő làbát majd nagynehezen húzni kedztem a tenger felé.
-Mit csinálsz? - nyögte a fiú mire elnevettem magam.
Mikor odaértem a tengerhez belehúztam a fekvő fiút és rohanni kezdtem.

Hátrapillantottam, hogy felkelt-e màr a másnapos Pietro, de sehol sem láttam. Abban a pillanatban nekifutottam valakinek amitől a homokba huppantam.
-Ascian! - sóhajtott a vizes fiú.

Hófehér, vizes ingje izmos mellkasára tapadt. A víz miatt átlátszóvá vàlt, így belátást nyerhettem egész mellkasára.
Szemeimet a felsőtestén pihentettem, de amikor észhez kaptam elkaptam onnét őket.
-Vigyél vissza a tornyba! - feleltem és felálltam leporolni a ruháimat.
-Jézusom egy diktátorral van dolgom! - döltötte hátra a fejét.

Ha lennének érzéseim, biztosan már rég beleszerettem volna a testébe. De nincsenek.

𓃵

-Ti mégis hol voltarok? - kérdezte Tony ahogy beléptünk a torony ajtaján.
-Nemtudom. - morogtam idegesen és fülemből kisöpörgem egy kis homokot.
Pietro szórakozva nézte reakciómat, de én kevésbé élveztem.

Bàrmennyire is tagadnám, élveztem vele a tegnap estét, még akkor is ha nem volt valami izgalmas. Ijesztő volt az az érzés, hogy valakihez kötődök, tartozok. Mégis bàrhogy próbáltam eltaszítani magamtól a szélvész srácot ő egy mágneshez hasonlóan vonzott magához, és ha megszerzett sosem engedett el.

-Visszakarok menni a cellámba! - közöltem idegesen mire Steve közbevàgott.
-Van egy normális szobád. A harmadikon. - tette hozzá mire összezavarodva néztem körbe.
-Tényleg kapok egy új szobát? - néztem körbe lepetten.
-Persze! Ha normálisan viselkedsz, ami alatt az értem, hogy nem vágysz a lelkünkre és nem eszel gyerekeket, akkor családtagként tekintünk rád! - felelte Tony mire furcsa érzés keletkezett a mellkasomba.

-Nem kell új család! Van egy családom ami tökéletesnek tart és mindig számíthatok rájuk! - mondtam és felmutattam a bal kezemet. Alkaromon egy jel virított, a démonok jele.

-Ennél összetartóbb családot lehetetlen találni. - mondtam majd elindultam a lift felé.
-Pedig találtál, ráadásul szó szerint belecsöppentél! - kiàltott utánnam Tony.