A Bukott Angyal /P.M\

Ördögi találka

"Be careful. The devil has a pretty face!"

7 év múlva

-Mehet, Caleum! Istenáldja! -nyitotta ki cellám ajtaját az őröm mire gúnyosan néztem rá.
-Vagy inkább az ördög. -motyogta és kiállt az utamból. Kisétáltam cellámból, mire az őr levette a bilincsemet. Sarkon fordultam és elhagytan a börtönt.
-A cuccát nem viszi? -kiáltott utánnam valaki mire felmutattan a kezemben lévő kis képet, amin Amerika Kaptány mosolygott. Arca kivolt firkálva, a kép sarka megvoltak szaggatva. Némán folytattam utamat az elektromos kerítés felé, ami most nyitva várt engem.
Mikor odaérten a felügyelő őr megállított engem.
-Nocsak, kit látnak szemeim! -kiáltott fel, nekem pedig mosoly kúzott az arcomra.
A férfi felállt majd megmutatta kezét. Fehér gipsz fedte, egy kék tartó biztosította azt.
Ez az őr volt akkor is itt, amikor részt vettem egy felkelésben. Kiakartunk szökni a börtönből, de nem sikerült. Ràadásul plusz két évet kaptunk.
-Sajnálom a karját! -kértem bocsánatot, ugyanis én törtem el a jobbját.
A férfi rántott egyet vállán majd elkérte kártyáimat és elbúcsúzott tőlem.
Kiléptem az elektromos kapun túlra. A semmi közepén voltam. Az út poros volt, nem volt leaszfaltozva. Körülöttünk nem volt semmi. Se ház, se buszmegálló. Mégis először éreztem magam szabadnak. Elmosolyodtam majd halkan megszólaltam.
-Kezdődhet a vadászat! -morogtam majd összegyűrtem a kezemben lévő papírképet.

𓃲

Egy erős lendülettel rúgtam be a korhadt fa ajtót. Három órája sétáltam céltalanul, amikor végre valahára egy városba botlottam. Ötletem sincs, hogy melyik lehet, bár őszintén szólva nem is érdekelt.
A ház koszos volt és romos. A tetőn egy ember méretű lyuk tátongott. Egyetlen egy szobából állt az egész ház, nem volt túl nagy.
Levetettem magam a szakadt, koszos kanapéra majd hátradőltöttem a fejem.
Sóhajottam egyet majd megtöröltem szemeimet. A benne lévő por marta, irritálta őket, de nem bírtam kimosni. Éppen hunyorogtam amikor hirtelen valaki elöttem termedt.

Teste piros volt, akár csak nekem régen. Fejét két gyönyörű szarv díszítette, ujjai hatalmas karmokban végződtek. Fekete szemeit ràmvezette mire szaporábban kezdtem venni a levegőt.

-Uram! -mikor rájöttem kivel állok szemben, és ki szemeibe bámulok az én könnyes szemeimmel letérdeltem elé és megcsókoltam kezeit.
-

Gyermekem, állj fel! - utasított mire eleget tettem kérésének és felálltam.
-Ó, hatalmas Satani Forti! Minek köszönhetem látogatásodat? - néztem a földet. Nem nézhettem a szemébe, ugyanis nálunk az törvényt szeg aki megteszi. Ezért ijedtem meg először, hiszen amikor megjelent én úgy belenéztem szemébe amennyire csak lehetett.
-Hallottam sírásod, gyermekem. -szólt, mély mégis parancsoló hangon.
-Sajnálom, hogy megzavartam önt! -húztam összébb magam.
Satani Forti egy ideig nem válaszolt majd hirtelen felém nyúlt. Elseperte hajamat nyakamból, ami mögött egy jel lapult.
Hitetlenkedve felnevetett majd visszahúzta kezét.
-Az emberi lény szánalmas! -morogta mire lehajtottam fejemet.
-Sajnálom, hogy bemocskoltam nevedet. Hiszen, az emberek legyőztek, és bezártak egy szobába hét évre! -sajnálkoztam mire Satani Forti kedvesen megszólalt.
-Ascian, én tökéletesre teremtettelek téged. Szükségünk van rád! - mondta majd letérdelt elöttem és kezébe vette kezemet. Lepetten figyeltem minden mozdulatát.
-Segíts nekem megmutatni a világnak, hogy kik vagyunk. -mondta majd hogy tiszteletét kimutassa szemkontanktust teremtett velem.
-Megtisztelsz, Apám! -bólintottam és felsegítettem őt.
-Az emberiség szenvedni fog! -biztosítottam róla, hogy jó démont választott ki.
-Tudom, hogy bízhatok bemned. - mondta majd amilyen hirtelen jött olyan hirtelen ment el, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.