A Bukott Angyal /P.M\

Az igazi élvezet

Sziaszok! Lenne Hozzátok pàr kérdésem amit megkéne  válaszolnotok:).
Első kérdésem az lenne, hogy a közeljövőben milyen fanfictiont olvasnàtok szivesen?
A második kérdésem pedig az lenne, hogy melyik könyvem folytatàsát olvasnàtok szivesen? Sok kommentet kapok a könyveim folytatásával kapcsolatban, így àtgondoltam, lehet hogy folytatom az egyiket:). Persze csak akkor, ha szeretnétek

"Im a monster"

Két órája ülök egyedül a szobában. Csak bámulom a plafont, nem csinálok semmit sem. Nagyjából este tizenegy körül járhat az idő, a toronyban lévő hangzavar viszont nem halkult. A Bosszúállók szüntelenül ünnepelték hatalmas győzelmüket, csak én kuksoltam a szobában.
Unalmamban felültem és kisétáltam a szobàmból. Elmentem a folyosó végéig, ahol volt egy tábla, hogy ki melyik szobában alszik.

Sebesen szedtem lábaimat a 112-es szoba felé. A legfelső emeleten volt, Pietro imádott innen lefutni a nappaliba reggelenként. A lift halkan àllt meg, én pedig kiléptem belőle.
Az ajtónál állva kopogtam.
-Gyere! - kiáltotta a fiú, mire benyitottam.
A szobája tipikus fiú szoba volt. Egy egyszerű ágy volt a sarokban, mellette egy kicsi éjjeli szekrény, rajta egy két kis aprósággal. Vele szemben a falon egy tévé foglalt helyet. A szoba másik felén volt egy szekrény és egy íróasztal, kisebb kanapéval vegyítve, amin pár darab szennyes hevert. Az ablaka nyitva volt, a szobában kellemes friss levegő keringett.

-Mit szeretnél, édes? - nem is nézett rám asztalánál ülve, szüntelenül írt egy füzetbe.
-Figyelmet. - mondtam majd elindultam felé.
Nem figyelt ràm, tudtam, hogy direkt csinálja. Csak most látom, hogy fején szemüveg foglalt helyet.
Mögésétàltam majd kezeimet vállára helyeztem. A fiú még mindig nem figyelt rám, ezzel ellentétben egyfolytában a füzetbe jegyzetelt.
Hirtelen ötletből vezérelve megcsikiztem nyakát mire ő hátrakapott felém, ezzel szabaddá tette az utat a teste felé. Gyorsan átbújtam karja alatt és átdobtam làbamat a csípőke felett. Kezeimet àtkulcsoltam nyaka mögött majd belesüppedtem az ölébe.
Reméltem, hogy mostmár legalább mutat valami figyelmet velem szemben, de még mindig érdekesebbnek bizonyult a kék, csíkos füzet, mint én. Nem adtam fel, jó vagyok ebben a játékban. Minden eddigi jàtékomat megnyertem.

Sóhajtottam egyet majd nyakába borultam. Arcomat csupasz nyakába temettem, majd lehunytam a szemeimet. Pietro szüntelenül körmölt. Pár pericg így ültünk, amikor végül megszólaltam.
-Figyelj màr rám! - morogtam idegesen nyakába.
A fiú rögtön válaszolt.
-Figyelek, babám. - mondta majd egy pillanatra hátamra vezette kezét és végigsimított rajta, de utána rögvest visszahelyezte az asztalra.
-Eltörhetem a szemüvegeted? - kérdeztem hirtelen mire a férfi meghökkent.
-Tessék? Nem! - ellenkezett rögtön.

Úgy láttam, hogy ebben a helyzetben már semmi sem használ, így bekellett vetnem a titkos támadást.
-Hàt jó, akkor megyek. - mondtam majd felemelkedtem Pietro öléből és felemeltem az egyik lábamat, hogy leszálljal róla.
-Maradj még! - rántott vissza szinte rögtön mire önelégült mosollyal nyugtáztam, hogy sikerült a tervem.
Visszafeküdtem Pietro felsőtestére. Sóhajtott egyet alattam a fiú mire megszólaltam.
-Ennyire nehéz azért nem vagyok! - motyogtam felháborodva.
-Nem, babám, persze. - hangjában lehetett hallani a szarkazmust.
-Ebben a szobában csak te vagy a nehéz! - kezdtem vitázni amibe a fiú is szivesen beszàllt.
-Igen? Ki is ül a másikon? Biztos az a terved, hogy kiszorítod belőlem a szuszt. - dobta le a szemüvegét az asztalra.
Éppen nyitottam volna ki a számat de közbevágott.
-Ne is ellenkezz! Minden nyomorult démon ezt csinálja, mert nektek élvezet, ha más szenved.