A Bukott Angyal /P.M\

Sosem votlàl földre való

"Fear is used to control you"

Ahogy haladtunk át a városon, szembetűnő volt a különbség. Néhol egy lerombolt hátat láttunk, viszont volt olyan hely, ahová még nem ért el a gonosz keze, épen álltak a házak és virágok illata lengte be az utcát. Néhol emberek sikítását hallottuk, viszont volt olyan környék akik még nem is sejtették, hogy milyen vég vàr rájuk. Gyerek nevetés szűrődött ki a házak ablakaiból. Pietro hirtelen megàllt, én pedig kimàsztam kezeiből.
Tony landolt mellettünk.
-Megvolt a gyors menet? - nyílt le a sisakja mire Pietro megütötte a férfi karját de sziszegve húzta vissza.
-Kettő is! - kacsinottam rá mire Tony nevetni kezdett.
-Mivel van dolgunk? - biccentett Pietro a lerombolt házak felé, próbálta terelni a témát.
A szörny mostmár sokkal közelebb volt. Láttam csontos testét és rendkívül hosszú kezeit. Arca felismerhetetken volt, vékony és beesett. Szemei fehérek voltak, haja nem volt.
-Nemtudom, valami nem e világi cucc ugrott be hozzánk! - viccelte el az egészet Stark, pedig látszott rajta, hogy nagyon is aggasztja a váratlan látogató.

Wanda a szörny feje mellett repült el, Vízióval együtt. Clint nyilakat lőtt rá, amik beszúródtak a szörny húsába majd később felrobbantak. Amerika Kapitány a civileket menekítette ki Natasával együtt.
-Tudom, hogy hogyan öljem meg! - mondtam és Pietrora néztem.
Aggódva pillantott ràm majd mosolygni kezdtem.
-Te? - kérdezte Tony.
-Hosszú sztori! - legyintett Pietro majd visszenézett rám.
-Sok sikert. - mondta mire Tony rögtön válaszolt.
-Nem szerencse kell, hanem profizmus! - felelte majd elrepült.
-Nem is neked momdtam! - ordított utána Pietro.

-Fel kell jutnom az egyik tetőre. - mondtam neki mire ő idehívta Wandát.
Wanda először kételkedve nézett engem, de testvére kérésére felrakott az egyik magas ház tetejére. Így most már a szörny derekàig értem.
-Héj! - kiàltottam hangosan, de nem hallotta meg, lesodort még egy házat.
-Héj! - ordítottam torkom szakadtából.
Most meghallotta, megàllt és rámnézett.
Nézett engem, nagyon alaposan. A jelet kereste rajtam. A démonok jelét.

-Igen, démon vagyok! - kiàltottam mire közelebb lépett hozzám. Elémrakta kezét, pontosabban elém csapta. Felszànotta a ház tetejét, mire hátrébb ugrottam.
-Nem veled vagyok! - kiáltottam bátran mire ő megàllt.
-Add fel, és menj haza! A régi idők elteltek! Mostmár nem Satani Forti a vezető. Elbukott és te is elfogsz.

Igen, talán szépítettem a csúf valóságon, és nem mondtam el neki, hogy Satani Forti úgy hozzávágott a falhoz, hogy azóta cseng a fülem és repedezik a vakolat.
A szörny megàllt majd olyan dolgot csinált, ami felettébb meglepett. Beszélt.

-Satani Forti az egyetlen vezetőm! - hangja mély volt és rekedt.
-Tévedsz! Satani Forti elesett, általam. Fellázadt ellene a saját lánya. Egyáltalán nem szégyenlem kimondani! - ordítottam.
-Nem vagyok veletek, kiemelkedek a sötétségből! Mától csak és kizárólag a fényt szolgàlom!

Ott, abban a pillanatban hirtelen helyesnek éreztem amit teszek, de később kiderült hogy egyáltalán nem volt az. A szörnyeteg össze húzta szemeit majd hirtelen felemelte hatalmas karját és rámejtette. Ijedten ugrottam arrébb majd körbenéztem. A szörny elkezdte felém húzni karját, ezzel felszàntotta a ház tetéjtetéjt.
Sebesen szedtem lábaimat majd amikor a ház végéhez értem, leugrottam. Alattam törmelék volt, kemény fal darabok.
Mielőtt földet értem volna Tony megragadta a testemet. Kemény páncéljához szorította, a nap fényében csillogott. Leszállt, majd letett engem is.
-Köszönöm! - fordultam felé mire ő rám kancsintott és már itt sem volt.