A Bukott Angyal /P.M\

Vesztettél

"Words can only hurt if they come from people you love, love no one, and no one can hurt you "

𓃲

Odaadtam neki. Visszadtam mindent Satani Fortinak, ami az övé. Visszatértem a hazámba, azért, hogy lemondjak mindenről amit tőle kaptam. Az eset az óriással ràdöbbentett arra, hogy ebben a történetben nem kötelező nekem lennem a főgonosznak. Lehetnék én a jó is, ha akarnám. És én akarom.
Így visszaadtam minden képességemet a poklok atyjának. Ezzel pedig sikeresen elkerültem a hàborút a népek között. Amikor visszatértem a toronyba mérhetetlen nagy káosz fogadott.

Féltem, hogy ameddig távol voltam valaki, vagy inkább valami megtàmadta a tornyot, és mind ezt miattam. Sehol sem láttam embereket, csak a zűrzavart ami mindenhol jelen volt. Még a konyhában is. Aztán, hirtelen, a semmiből előlépett Pietro. Rég nem beszéltünk, a harc után nem volt időnk. Beletúrt gubancos hajába, majd megvakarta fejét. Álmos hangján megszólalt.
-Elvesztettem a csatát. - motyogta alig hallhatóan, de nekem egyből az egekbe szökött a pulzusom. Szám elé emeltem kezemet majd hevesen kezdtem a levegőt venni. Miattam támadtàk meg őket és most, hogy nincs képességem még megvédeni nem tudom őket.
-Én annyira sajnálom! Úgy tudtam, hogy nem kellett volna visszamennem oda, itt kellett volna lennem. - túrtam bele idegesen hajamba, majd lesodortam a pulton lévő poharakat, amik hangos csatanással landoltak a koszos padlón.
A sírás kerülgetett, hihetetlen, hogy milyen dolgokra vagyok képes. Nagyjából öt éve nem sírtam magamtól, de amióta Pietro oldalán vagyok, annyi érzelmet produkálok, mint még sosem.
-Nem arról a csatáról beszélek, Ascian. - mostmár valamennyivel magabiztosabban mondta, de nekem gondolkodnom kellett, hogy mire utal. Újból körbe néztem a szobában. Az asztalon üres üvegek és poharak foglaltak helyet, néhol még egy kis maradék nasit is felfedeztem. A padlón nem vér folt volt, hanem több mint valószínű bor terült el. Hatalmasat sóhajtottam. A megkönnyebbülés szele villámként csapott le ràm én pedig felnevettem.
Pietro elmosolyodott reakciómon majd ismét megszólalt.
-Szeretlek.
Csak ennyit mondott, nekem pedig arcomra fagyott a mosolyom. Hàt ezt a csatát vesztette el.
Aztán hirtelen, olyan táncba kezdtem, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Boldogan táncoltam össze-vissza miközben egyfolytában nevettem.
-Nyertem! - pörögtem oda a halk fiúhoz majd megálltam előtte.
-Vesztettél! - dörgöltem orra alá mire ő sóhajtott egyet.
-Valami kárpótlást nem kapok? - érdeklődött mire hitetkenkedve felnevettem.
-Azért mert béna vagy? Nem hiszem, hogy- még folytattam volna de a fiú száját enyémre tapasztotta, ezzel pedig belémfolytotta a szót.
 

Vége

Nemsokára kijön az új könyvemet, A Lány, Aki Megfagyott második része. Remélem az is tetszeni fog Nektek:).