Kibaszott ironikus, de sejtem mi történt,
Anélkül hogy elmondanád,
Minek bíztam bárkiben? Megszámozom a töltényt,
Anélkül hogy eltolhatnál.
Tudom mit tettél, az a baj hogy érzem,
Valahol itt legbelül mélyen,
Pedig én azt hittem bízni lehet a gyönge kézben,
De én valahogy mindig mindenki másnál többet érzek,
Vigyáztam volna rád, mint ahogy te rám,
De egye meg a rák, hisz milyen magyar lennék boldogan?
Ennek a léleknek nincsen orvosa,
Miért is szerettem beléd én ostoba?
