Milyen más volt minden,
A nap is másképp fűtötte az aszfaltot,
Másképp estek azok a 2 gombóc fagylaltok,
Pedig alig kaptál levegőt a terjengő csatornaszagtól,
Elnyújtott rövid éjjeleket,
Váltották a hosszú nappalok,
Mikor a kényszer mindenkit hazahoz,
Mind eljövünk, csak a lelkünk marad ott.
