A mező üres,
Állatok tarkítják magányom,
Valamit a lencsében találok,
S a nagy feketét nézve,
Benne a kis ragyogások,
Azt hittem, ez csak maszat az égi vásznon
De nem, az a szerencsém
Mozog az ég lezser festmény,
Összecsukom hát a teleszkópot,
S visszatérek félkész űrhajómhoz.
