Borzalmas egy asztalnál ülni velük,
Azért írok most,
Mert furcsa lenne ha nézném a szemük,
Mikor mindenki más a telefont bámulja.
Megvetnek, mert mosolygok.
Zavarom őket,
Mert nem panaszkodom folyton.
A bánatukat az örömömbe folytom.
