Én vagyok a felemelt kéz, a hunyászkodók közt.
Én vagyok a gyerekmunkás, az Iphoneok mögött.
Én vagyok a felperzselt erdő, egy irodaház alatt.
Én vagyok a bűntudatunk hiánya, a kereszten.
Én vagyok a könnycsepp, a száraz szemekben.
Én vagyok a gyengédség, az erős emberekben.
Én vagyok a gondolatokban, a sötét fejekben.
Én vagyok a szeretetben, egy száradt szervedben.
A szívem lassan elporlik csak kődarab.
Minden lemállik, talán csak ő marad.
A fény az alagút végén.
Élj! Erre nincsen észérv.
Amit nemrég találtam magamban.
Nem adnám el észért.
