Verdesik az orgonát,
Az árnyékok arra táncolnak,
Későn alszom el, felkelek túl korán
Mennyivel másabb, másoknak
A hátamon végighúzza körmeit,
A hajamat tépi, s belül fölhevít
A belső hang közvetít,
Köztem és a köpenyes közt,
Itt ül vállamon, hű barátom
A halál, olyan magányos.
