Néha fáj, hogy nem hall senki.
Talán hallana, de nem kell tenni.
Kényszerből a javamra, nem akasztok horgot a szavamra.
Tényleg ő vallotta, hogy akkor is maradna ha havazna.
A hó leesett, követi egy kora tavasz.
Még csak január van, de rohan a nap.
Váltják egymást a dolmányosok és galambok.
Te kacéran nevetsz és a hajamba kapaszkodsz.
Ezek a visszatérő idők.
Mindig ismerősek.
Csillogós cipők és a szoknyák,
Mindig libbenősek.
