Hol régen nap mint nap tesiztem,
Kis kölökként, nem hittem én semmiben,
Nem sok változott ma sem hiszek senkinek,
De mostmár otthagytam a termet, leérettségiztem
Ezt büszkén kéne mondjam,
Mégis bánattal teszem,
S nem azért mert nem lesz jó nekem,
Csak mert hiányzik, hogy tudatlan gyerek legyek.
