Ittasan, a nyolcadik napon
Lassan, kiüresedem mint a part
Itt maradt, arcomban illatod
A nap, kisüthetne, de nincs szava
Csak némán figyel, elfedik a fellegek
A holdra hullik azért fénye, s az
Csak néz rám, nem engedi hogy felejtselek,
A tollam úszik, azért ékes csak
Könnycseppeken kuszán karcol,
Tönkretettem, ránc dús arcom
Úgyis utolér minden egyes vétkem
Akkor minek keressek másutt menedéket?
