Kevesebb a zaj, engedek be fényt.
Túl sok a levegő, fulladásig zárkózom.
Fekete a fal, festek bele rést.
Két nyújtózás közt megrázkódom.
Az ágy felett kaszáspókok.
Homlokon a halál csókol.
Az elfogadásba zárkózol.
S szívébe a magány horgol.
