Oszlopcsarnok, rongyos, baljós
Kinéznek mert bólogatok,
Erős túlzás azért, hogy boldog vagyok
S befut a metró, rajzotok, mint a halak
Én vagyok az, aki utoljára marad
Majdnem az ajtó is rám zárult,
Szép majom az, akinél ott van az utolsó falat
Kinek mi jutott, igaz Lázár úr?
Én csak nézem innen,
Fentről a bárkáról,
Te meg sétálsz ki az Árkádból,
Színes a zárkád a papírtáskáktól.
