Langyosan legyeznek lombjai,
S valaki előttem átszalad,
Nincs neki mása, csak hasonlása
Pocsolyában áznak gondjaim,
Mindet el- elhagyom,
Meg, megvagyok
A neonfények csontjaimon szúrnak át,
Ezer új nap, ezer újabb
Kis halál.
