Baby Face | Suga FF. ✔

Menekülés

Megérkezett a várva várt vendég. Megigazítottam a galléromat mint egy úriember és elé léptem. Köszöntem angolul meg minden, de a tolmács nem volt mellettem. Végül az egyik munkatárs odatessékelte az elkalandozó hölgyeményt. Bámultam egy ideg zöld szemeit, de hirtelen levettem mert Post Malone beszélt hozzám, és a fiúkhoz, és ezt Aria...Akarom mondani, tolmácsunk lefordította:

-Örülök hogy találkozhatok veletek srácok! Tisztelem a munkásságotokat! 

-Mi is örülünk hogy eljött a találkozásunk ideje! - rázott kezet vele Namjoon.

-Megtiszteltetés önnel találkozni! - odanyújtottam kezemet.

-Nyugodtan csak tegezz, hisz haverok vagyunk! - bökte meg a hátam.

Haverok? Oké, lett egy új haverom.

Mikor megérkezett a hírhedt rapper, csak a cuki Min Yoongira tudtam koncentrálni. Olyan édes-helyes ember lett belőle. De persze, a karrier elején is édes volt!

Fantáziálásomat az egyik ott dolgozó zavarta meg, aki odaintett a fiúkhoz hogy fordítsak. Persze, azért vagyok itt! Mikor odaléptem, Yoongi a szemembe nézett, de Malone megszólalt így fordítanom kellett. Minden száltól szálig fordítottam, közbe megtudtam hogy nagy haverok lettek.

Azt is megtudtam, hogy jövőhét szerdán lesz a nagy bemutató, és nekem is ott kell lennem. Kicsit féltem is, mert a fotósok vakuval fotóztak minket, és tudatomba volt hogy kicsiként epilepsziás voltam. De kinőttem belőle, remélhetőleg...

                                                                                            

Már minden fotós és ott dolgozó is elment, de én még ott maradtam pakolni az  álványokat meg stb. A fiúk közbe behoztak egy üveg pezsgőt is, és azt iszogatták. Mikor már összeszedtem a cuccaimat, Yoongi szólított meg engem:

-Noona, nem szeretnél egy pici pezsgőt inni és koccintani?

 Noonának szólított? Hisz nem is vagyok idősebb nála, nem is vagyok a barátnője! Hacsak...Jó barát vagyok. A srácok is elkezdtek gyanús tekintetet vetni ránk.

-Persze! - bizonytalanul odamentem, és kivettem Yoongi kezéből a poharat. J-Hope kiöntötte a maradék pezsgőt, pedig azt hittem több van benne. Mondjuk 7 fiú és 1 üveg pezsgő....Oké.

-Koccintsunk a sikerre! - emelte poharát Yoongi. 

Mind a 8-an koccintottunk, amikor is valaki úgy berohant hozzánk, hogy azt hittem leszakad az ajtó.

-Szeretném értesíteni a kedves egybegyűlteket hogy sok sasaeng A.R.M.Y bejutott az épületbe, és a biztonsági őrök próbálják megállítani őket! Még az épületet is körbe vették!  Nem maradhattok itt! - üvöltött kétségbeesetten.

Mindenkinek az arca elfehéredett. Mégis hogyan fogunk kijutni? Csak van valami művész bejáró itt! Van egyötletem.

-Nos uraim, mivel nem fértek be a kicsi-kocsimba, ezért hívom az egyik haveromat, aki eltud vinni egy búvóhelyre!

Jiwon egy fagyi árus. Mindig abban az utcában árulja a fagyit, ahol én lakom. Egyszer vettem is, és ott ismerkedtünk meg. Azóta is barátok vagyunk. Kell egy biztos álca, noha kicsit feltűnő is, de jobb mint egy fekete kisbusz. És az úti cél a nyaralóm Namyangjuban. Még a szüleim vették nekem hogy majd ott éljek, de végül egy kis lakásba költöztem. Szóval, mivel nem hagyhatom Poppyt a lakásban, elmegyek érte meg össze pakolok gyorsan. Aztán indulunk is Yangjuba. 

-Na fiúk, Namyangjuba indulunk a nyaralómba! Ott biztonságba leszünk!

A fiúk hallgattak parancsomra, és indultunk a művészbejáró felé. Már Jiwon ott is termett a fagyis autóval.

-Ez most komoly? Egy jégkrém autó? - értetlenkedett Yoongi.

-Hát, kicsit feltűnő, kivéve a paparazziknak!

Illedelmesen köszöntünk Jiwonnak, és leültem az anyós ülésre. A srácok hátul helyezkedtek el.

-Jiwon, akkor először a lakásom felé vedd az irányt! 

20 perc alatt odaértünk a lakásomhoz. Gyorsan összepakoltam minden szükséges dolgot beleértve a macska dolgait, bár nem tudom meddig fog tartani ez az egész. Beraktam a hordozóba Poppyt és bezártam a lakást. Leraktam a hordozót a fiúkhoz,  Taehyung és Jin rögtön elkezdett játszani a macskával.

-Itt a cím Jiwon! Oda kell menni! - bólintott egyet, bepötyögte a GPS-be és elindultunk.

-Megérkezett úti céljához! - szólalt meg a GPS. Egész úton dumált hogy mikor, hogy és merre kell kanyarodni. 

A ház egy dombon helyezkedett el.  Nem árt majd egyszer egy apró újitást végezni külsején.

Kivettem a kulcsot a táskámból, és kinyitottam az ajtót. Udvariasan előre engedtem a fiúkat, közben kimentem és Jiwonnak adtam pár wont munkásságáért. 

Hárman már kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén, négyen pedig leültek az asztalhoz.

-Aria, nem baj a hívtuk a stylistjainkat hogy hozzák ide pár cuccunkat? - kérdezte Jhope.

-Semmi gond! Én is gondoltam erre. Ha most nem gond, megnézem a szobákat hogy minden rendben van-e! - meghajoltam és felindultam az emeletre. Már a harmadik szobánál tartottam amikor valaki mögöttem megszólalt.

-Pofás kis szoba, ha nem baj beköltözök ide. - csak egy kisebb szívrohamot okozott nekem Ő. Yoongi.

-Nyugodtan - mikor mindig a közelembe van össze vagyok zavarodva. Nem tudom miért, hisz nem vagyok belé zúgva! Elvileg...

Méregette egy ideig a szobát, aztán ledőlt az egyik ágyra. Hamar elaludt.

Akkor én megyek is - gondoltam.

Picit megálltam a nappali előtt, mert annyira aranyosak voltak a fiúk! Hobi, Jungkook és Taehyung a macskával voltak elfoglalva, Namjoon és Jimin szkandereztek, Jin szelfizett a teraszon. Csak az álomszuszék Yoongi kellet volna a kanapéra, és meglett volna a kis társaság.

                                                                                                    

Az ablakon át a Hold ragyogott be. Még gyerekkoromban is lefekvés előtt az volt a rutinom, hogy amikor telihold volt, kinéztem az ablakon lekapcsolva a fényeket. Még most is csodálatos élmény!

A szobákat a fiúknak adtam, és ezért a kanapét választottam. Poppy még mocorgott a lábamnál, hisz nem a saját helyén alszik. Ha a kisasszonynak kedve tartja, felmászik hozzám és ott alszik. Kivettem a táskámból a naplómat, és elkezdtem írni.

                                                                     Kedves Naplóm!

Az előző írást nem tudtam befejezni, szóval a lényegre térek. A kedvenc bandám a BTS. Ez egy 7 tagú koreai fiúbanda, amit 2013 óta imádok! És sosem hittem volna, hogy egy házban leszek velük! Nos...úgy indult hogy jelentkeztem tolmácsnak, de még nem tudtam hogy nekik fogok fordítani! Vagyis neki...Min Yoonginak. Ismerem őt a banda debütálása óta. Nagy példaképemmé nőtte ki magát, de soha se volt lehetőségem találkozni vele. Mint minden egyes rajongónak, nekem is tetszett. Ma rám mosolygott a szerencse...De mi van ha ez a vonzódás a mai napig tart? Nem is tudom...Lehet le kéne mondanom erről az egész hóbortról. Különben is, ő egy Idol, lehet nem lesz ideje! De adok egy esélyt hátha összejövünk. Egyszer. Valamikor...2000 év múlva. Csak vicceltem, ki tudja mi lesz ebből! Álmos vagyok szóval most megyek aludni!

Aria

Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és hamar az álmok országába repültem, ahol előttem volt Ő...