Baby Face | Suga FF. ✔

Hív a természet

Reggel arra ébredtem, hogy valaki a lábamnál ül. Úgy következtettem erre, hogy ki akartam nyújtani a lábamat, de beleütköztem. Felemeltem picit a fejemet, és egy szuszék Yoongi-t láttam. Az egyik párnát magához ölelte, és fejére húzta kapucniját. Bájosan aludt, mint egy...Nem is tudom. Az édes arcát mindig egy cicáéhoz hasonlítottam mikor olyan nagy rajongó voltam, de most ez inkább Yoongi stílus. El tudtam fürkészni rajta.

Bezárólag eszmélni kezdett, és maga mellé rakta a párnát, de megakadt rajtam a tekintete. Csízre húzta a száját.

-Jó reggelt, remélem jól aludtál - manifesztált - Ma arra gondoltam hogy elmehetnénk valami csendes helyre ki a természetbe.

-De mi lesz, ha megint...Előjön?

-Az orvosok azt mondták, ha  kirándulásról van szó a természetbe  nyugtató közönséggel, mehet - hangoztatta Taehyung a konyhába jövetkor.

-Akkor oké - alig-alig mondtam ki a szavakat. Nagyon bizonytalan voltam, mert bennem volt a félelem. Nem vagyok egy parázós típus, de néha előjön főleg ebben az epilepszia témában. Egy ízben éreztem melegséget a kezemnél. Yoongi összekulcsolt kézzel nézett felém.

-Higgy nekünk, nem lesz semmi baj! - szorította össze kezünket. Orcámon nem láthattam, de éreztem hogy azok a bizonyos piros foltok megjelennek. Tény hogy ingerelt engem, biztos büszke magára. Nem kéne idegeskedtem hisz csak egy kiruccanás lesz, mégis mi baj lehet?

-Upsz, bocsánat! - oltalmazta Namjoon magát, mert megint egy kátyún haladtunk át.

-Tudtam hogy nem neked kéne vezetni - heccelte Jungkook - Jobb lett volna ha én.

-Vagy én! -  tette fel kezét Jin.

Arra még visszatérnék hogy mit találtak ki a srácok a dormban. Lakóautóval és pár sátorral egy éjszakát egy szép horgász tónál töltünk, plusz a srácok kipróbálják magukat a horgászatnál. Sikeresen beszereztek mindent, és azokkal zögykölődtünk a "szuper" úton. Már eldöntöttem hogy egy sátrat lefoglalok, és remélem egyedül alszok.

-Srácok, ha nem baj én az egyik sátrat lefoglalom mert ott szeretnék aludni.

Erre a kijelentésre mindannyian felháborodtak ha mondhatom így. Egy "dehogy is!" meg "nem hagyjuk hogy ott aludj, alszol a lakókocsiban és kész!" igés mondatokkal ellenkeztek. 

-Oké... - vettem vissza magamból. Azért nem vagyok olyan nagy beteg, hogy a holnapot lehet nem élhetem meg.

A tó közelébe parkoltunk le, és helyeztük el a sátrakat, cuccainkat. A Nap sugarai úgy csillogtak a tavon, mintha kristály tó lenne. Örülök hogy ma nem egy trágya időt kaptunk.

-Na akkor osszuk be ki hol alszik, a cetlik alapján - Hobi levette a fejéről a vagány banán mintás horgászsapkáját, és rakott bele egy halom cetlit - A lakókocsiban alszik 4 ember, már egyről tudjuk hol alszik - biccentett felém - A sátrakban pedig 2-2 ember. A cetli szabályt gondolom tudjátok!

Összekeverte a cetliket, és indulhatott a kapd ki hadművelet. Jimin, Jungkook, Taehyung és én leszünk a lakókocsiban. 

-Együtt  leszünk! - örvendezett Jungkook.

-Azért most kivételesen nem tartunk nagy bulit - ütögette meg a vállát Jimin. Tudom, hogy rám gondolt.

-Nyugodtan "bulizhattok" a kocsiban - mutattam az idézőjelet - Csak ne hangosan!

-Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó - vonta meg a vállát Tae.

Bevallom picit bánom hogy nem Yoongival fogok aludni, de attól még nem leszünk elszakítva egymástól. Nem gondolok itt semmilyen Rómeó és Júliára....De lehet így jött ki. 

A nap nagy részét kint töltöttem a horgászszékben, kémlelve a nagy horgászatot. Egyenlőre csak Namjoon fogott egyet, de az is 10 cm hosszúságú. Taehyung és Yoongi még semmit se fogott. Vagy csoda vagy nem, Yoongi is csatlakozott a horgász akcióba.

-Kapás van! - sutyorgott Tae.

-Reménykedj hogy nem egy csizma. - szövegelt Yoongi, Tae pedig egy gúnyos pillantást vetett felé, közben tekerte az orsót hogy felhozza a zsákmányt.

-Elég nehézkés, szóval nem csizma.

Egyre erősebben húzta a botot, és gőzerővel tekerte az orsót. A székből előre hajoltam, hogy majd  szemügyre veszem a tavi csomagot. Diadalmasan kihúzta, és ez nagy meglepetés volt. Egy eléggé nagy termetű pontyot fogott meg.

-Meg lesz a mai vacsora - ujjongott Jin - Ugye mindenki szereti a halat?

-Hát, ugye én nem eszek tengeri állatokat, de most kivételesen eszek - jelentette ki Namjoon.

Jin megcsinálta az étket a grillsütőn. Bevallom, még grillezett halat nem ettem, de most kipróbálhattam.

-A bátyáddal megbeszélhetnéd, hogy ezt az étlapra rakassa! - kimondta Jimin.

-Bátyám éttermébe japán ételek vannak, mi pedig mondhatjuk azt hogy koreai specialitást csináltuk.

-Csináltál! - hangoztatta Jungkook.

Vacsora után leültem a víz közelébe, és belelógattam a lábamat. Meggyőződésem volt, hogy nincs ott semmilyen ászkálódó állat. Hát csak egy kicsit tévedtem. Egy pici rák ott izgett-mozgott a lábam körül, ollóival pedig felsértette a sarkamat. Közben hátulról Yoongi közeledett felém. Észrevette hogy vérben úszik ott a víz.

-Hozok fertőtlenítőt és kötszert - sprintelt be a lakóautóba. Ilyen gyorsasággal közlekedni őt még életemben nem láttam. Nem is kellett oly sokat várnom, hozta is a dobozt. Rácseppentett egy pamacsra a szert és emelte a lábamhoz. A seb köré kente a fertőtlenítőt, mert olyan festékeanyag van benne, amit ha teljesen a sebrehelyezünk, allergiás vagy epilepszia roham lehet belőle. Fertőtlenítés után fedőkötést helyezett a sebre, és felsegített.

-Remélem hamar begyógyul - hajtotta le tekintetét a lábamhoz.

-Hamar be fog, hála neked - vigyorogtam.

-Egy jó tanács - hajolt oda a fülemhez - Vigyázz a három maknae-ra, mert képesek idegesíteni.

-Már tisztáztam velük, nem fognak olyan hangosan zsúrozni! Fogtok ti aludni nyugi.

-Most nem mi vagyunk a fontosak -  kiemelte.

-Megértelek hogy aggódsz értem, de nem vagyok porcelánból!

-Nem aggódom csak...Odafigyelek rád. Meg tudom hogy nem vagy porcelánból de figyelnünk kell az egészségedre! Ez nem játék! - egyre mérgesebb lett, én pedig nem akartam tovább zavarni.

-Picit elfáradtam - fogtam a homlokom - Még egyszer köszönöm hogy bekötötted a lábamat, és jó éjszakát! - odahajoltam az arcához és nyomtam egy lágy puszit. Nem láttam arckifejezését, mert az irányt a kocsi felé vettem.

Az este viszonylag csendes volt az autóban. Igazából a három gyermek ha nevezhetem így őket, kártyáztak egyet. Ó, Poppyról nem is meséltem! Biztonságban van, él és virul. Megint szegény Jiwon-t bíztam meg, de most is megfogom fizetni munkásságáért. Még határozatlan ideig nem mehetek vissza a lakásomba, szóval még azt sem tudom mikor kaphatom vissza Poppy-t.

-Húzz fel 4-et! - rakta le a kártyát Taehyung.

-Ó ez nem ér, biztos csaltál! - kántált Kook.

-Halkabban fiúk! - csitította le őket Jimin.

-Nem alszom - jelentettem ki - De engem nem zavar.

-Oké, akkor fiúk mi lenne ha... - Jimin nem tudta befejezni mondanivalóját, mert hallottuk és éreztük hogy valami feltápászkodik a kocsi oldalára, aztán vissza.

-M-m-medve... - képedt el Jungkook, de Taehyung szája elé rakta kezét.

-Mi lesz a többiekkel? - suttogtam nekik.

-Ha távolabb lesz, behívjuk őket! - jelentette ki Tae.

Mindannyian hadi állapotba álltunk készen a kilépésre. Imádkoztam hogy ne legyen senkinek semmilyen baja!