Baby Face | Suga FF. ✔

Vissza a dorm felé

-Szia drága Aria! - jött Anya közelebb hozzám és adott franciapuszit. 

-Szerbusz drága Aria! - hajolt meg Apa szokásához hívően - Hát be se mutatod a párodat rendesen?

-Hadd mutatkozzak be, Min Yoongi! - hajolt meg.

-Örülünk a találkozásnak! - mosolygott Anya. Tudtam hogy ez műmájerkedés.

-Menjetek be és üljetek le nyugodtan! - zártam le a dumcsizást.

Kényelmesen elhelyezkedtek és rakták maguknak a kaját. Nem az hogy megkérdezik tőlünk hogy "Mi újság?" vagy "Kell-e segítség?". Nem, a saját kényelmükben leültek enni. Mi is leültünk eléjük az asztalhoz. 

-Nos Yoongi, van diplomád? - Apa beszélt teli szájjal.

-Igen, van diplomám. - válaszolt halál nyugodtan.

-Konkrétan mi is a munkád?

-A zenével foglalkozom. Dalszövegeket is írok.

-Az tökre izgalmas! - tapsikolt Anya - És tervezgetitek az esküvőt?

-Még el se jegyeztem... - Yoongi már egy picit unott hangsúllyal válaszolt, de én meg "Mondtam hogy ez lesz." fejjel jeleztem neki - De jövőre lesz.

Anya picit hüledezett, Apa pedig engem szidott.

-Miért nem jegyzett még el? Tán valamit nagyon rosszul csinálsz? - hibáztatott engem.

-Nem a lányuk a hibás, még én se állok készen rá! - szakította félbe Apát.

-Igen, pontosan - helyeseltem. Anya visszatért a hitébe.

-Gyermekeitek lesznek?

-Igen én szeretnék. - válaszolt Yoongi. Én csak bámultam rá mint borjú az új kapura. 

-Öö igen én egyetértek - tértem vissza a Fantázia birodalmából.

-Jujj az nagyon jó! Legyen minél hamarabb, mert én már szeretnék unokát! - követelőzött Anya.

-Anya ez nem így működik... - pukkasztottam ki a saját lufiját.

-Te csak maradj csöndben! - zárta le a dolgot.

-Gyermekeitek lesznek? - kérdezte Aria Anyukája, vagyis Echo asszony.

-Igen én szeretnék. - válaszoltam. Aria válaszát vártuk, de ő nézett rám. El tudtam veszni gyönyörű íriszeibe, de válaszolt.

-Ööö igen én egyetértek.

-Jujj az nagyon jó! Legyen minél hamarabb, mert én már szeretnék unokát! - kicsit ideges lettem. Hogyan lehet ilyen követelőzős? Sajnálom Ariát hogy ilyen Édesanya jutott neki.

-Anya ez nem így működik... - unta el magát Aria.

-Te csak maradj csöndben! - förmedt rá Choi asszony. Itt már nekem felment a pumpa. Nem teheti meg magának hogy ilyen legyen a lányával...

-Kedves Echo, ha azt hiszi hogy mindent kikövetelhet tőlünk a saját kényelme érdekében, és hogy így bánik a lányával, hát sajnos téved! Nekünk is van magán életünk, és ha a sors úgy hozza, lesz esküvő meg gyerek! Úgy hogy most menjenek is el, még mielőtt feldöntöm az asztalt... - halkultam el. Mind a hármójuknak kikerekedett a szeme. Most dőltek ki a szavak, gondolatok belőlem, amiket tartogattam.

-Hogy bánhatsz így a feleségemmel? - förmedt rám Changkyun úr.

-Hogy bánhatnak így a lányukkal? - vágtam vissza.

Felálltak mind ketten cuccaikkal együtt, és a bejárati ajtót bevágták.

-Azta...Ez kemény volt. - alig bírt megszólalni Aria.

-Csak úgy dőltek belőlem a szavak. Majd bocsánatot kell kérnem tőlük. - szégyenkeztem.

-Nem is kell, helyettem mondat ki a fájdalmamat, úgyhogy...Köszönöm. - vágott egy keserű mosolyt. Muszáj volt nem megölelnem.

-Szerintem menjünk haza busszal. Én fizetem a jegyeket, és nem ellenkezhetsz! - nyújtottam ki mutatóujjamat.

-Oké - emelte fel mind a két kezét.

Jól esett már az elején hogy Yoongi itt maradt velem a jövendőbeli szerepében. Meg elzavarta a szüleimet. Úgy látszik, egy ideig nem fognak hívni engem. Nem is akarom!

A buszmegállóban nem kellett sokat várni, megjött a busz. Yoongi kifizette a jegyeket. Leültünk 2 szabad helyre.

Már tényleg vágytam már haza ezután a nap után. Poppyt  a fiúk magukkal vitték a dormba (nem is tudom hogyan engedték meg hogy állatot bevigyenek) és a kocsim is ott maradt.

Egy fejet éreztem a vállamon. Yoongi kényelmesen elhelyezkedett és elaludt. Biztos ő is elfáradt. Hadd aludjon, majd felébresztem ha odaértünk ami kb. 45 percet vesz igénybe.

          

Lassan a dorm felé közeledtünk, így muszáj lesz Yoongit felébresztenem.

-Yoongi, hahó! Kelj fel, mindjárt leszállunk! - halkan próbáltam felébreszteni, közben bökdöstem a vállát - Yoongi ébredj fel, le kell szállnunk! - morgott egyet és felébredt. Olyan arca volt mint egy kiscicáé. Észrevette hogy mindvégig a vállamon aludt.

-Bocsánat... - hajtotta le fejét.

-Semmi gond.

Leszálltunk a buszról, és felmentünk a lépcsőn a lakás felé.

-Kihozom Poppyt neked. - egy apró mosolyt tett felém. Ezt viszonoztam.

Bement, közben Jungkook jött oda hozzám beszélgetni. Igaza volt Yoonginak, ő a világ legszebb nyuszija. Pár perc múlva Yoongi tért vissza a hordozóval. Már Jungkook akkor rég elment.

-Köszönöm szépen! Ezt is, meg mindent is...

-Szívesen.

-Akkor én most megyek, üdvözlöm a fiúkat! - indultam volna lefelé de Yoongi visszatartott.

-Várj! Lenne egy kérdésem... - nyelt egy nagyot - Látni foglak még téged?

 Ennyire fontos vagyok neki? Miért? Hogy?

-Igen, az előadáson. Akkor...Jó éjszakát!

Most már tényleg az autó felé vettem az irányt, közbe a macskával beszélgettem:

-Pici Poppy jól érezted magad?

Betettem az anyós ülésre a hordozót és beindítottam a kocsit. Gurultam haza fele.
Remélem még találkozunk, Min Yoongi