Baby Face | Suga FF. ✔

Váratlan vendégek

A lakásomban voltunk, és a kanapén ült.

-Szia Aria, már régóta vártam erre a pillanatra. - állt fel a kanapéról Yoongi.

-Mi-micsoda? - értetlenkedtem.

Közeledett felém, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

-Mit akarsz? - motyogtam.

Már nem tudott válaszolni, mert változott a helyszín. A nyaralónak a lépcsőjénél álltam, és a végén Yoongi.

-Gyere le! - mondta nekem.

Megindultam volna, de elbotlottam és zuhantam a semmibe. Megrángott a testem és felébredtem. Ez is csak egy álom volt, de mégis milyen álom!

Már ébredeztem, mikor is észrevettem hogy a fotelba ül Yoongi. Idegesebb lettem. Nem is tudom  miért.

-Jól aludtál? -  látszott a fejemen hogy ideges voltam.

-P-persze tökéletesen - erőltettem egy mosolyt. 

-Az arcodról nem ez jön le - már előhozta a hideg-rideg stílusát. Ezt nem szeretem.

-Csak egy rossz álom. Ennyi - zártam le a témát.

Már mindannyian a nappaliban voltunk. Jin reggelit készített, aminek örültem mert nekem nem volt nagy kedvem hozzá. Odamentem a pulthoz és a csapból öntöttem vizet, mikor Jin kérdezett meg engem:

-Nem baj ha én csináltam reggelit?

-Semmi baj, ha én csináltam volna akkor nem a tojás sült volna ne, hanem a konyha gyulladt volna föl - nevettem egyet.

-Akkor nyugodt vagyok - mondta büszke arccal, de én csak lefagytam - Nyugi csak vicceltem biztos te is jól csinálnád!

-Lehet.

A fiúk az asztalnál mind el voltak kókadva. Jungkook ülve elaludt, Taehyung Jungkook vállán megpihent, Jimin pedig Taehyung vállán, Hope a telefonján nézett valamit, Namjoon pedig...szintén aludt. Yoongi pedig engem bámult. Neki is olyan álmos feje volt. Közben raktak le a tányérokat sorjára, és Jin szolgálta fel a reggelit, mint egy pincér:

-Tükörtojás baconnel, és frissen turmixolt smoothieval! Bon Apétit! - rakta le az asztalra.

Rá csodálkoztam hogy hogyan találta meg a turmix gépet és a fagyasztott cuccokat. Meg a tojást a kamrából.

-Köszönjük Jin! - tette le a telefonját Hobi.

Felkeltettük az álomszuszékokat és hozzákezdtünk a reggelihez. Jó ízűen ettünk, mikor Nam kérdezett engem:

-Aria, honnan is van ez a nyaraló ha szabad kérdeznem?

-Hát, a szüleim vették még nekem hogy itt éljek, de végül egy lakásba költöztem. Akkoriban ők finanszíroztak mindent nekem - sütöttem le a szemem.

-Lehet hülye kérdés... - mindenki Yoongira nézett, én pedig egy apró mosolyt csaltam az arcomra - De milyen "élmény" volt hogy mindig ők támogattak?

-Mind minden gyerek örül neki, mert felesleges dolgokat a szüleikkel vetettek meg, és nem bírtak elszakadni tőlük. Én szerettem volna talpra állni és magán életet élni, de mindig a pénzzel és a saját dolgaikkal beavatkoztak. Meg nem is beszélhettem meg velük minden fájdalmas dolgot. Ráadásul azt hiszik ebben a házban élek és hogy még a Fordítóközpontban dolgozok. Meg hogy van egy párom.

Yoonginak az arcán látszott az a bizonyos halvány pír. Így én is picit elpirultam. De látszott rajtam a szomorúság a múltammal kapcsolatban.

-Sajnáljuk hogy ilyen múltad volt - érzett együtt Jimin.